csípös-pikáns (ehhe hehe) ...na pont az
sponsored links
Amikor otthon vásárolok sütötököt, akkor is megszakadok a nevetéstöl, de ott legalább el tudom magyarázni, hogy miért, itt viszont hamvába holt dolog az egész. Ha megkérdezné valaki, csak ennyit tudnék mondani: eszembe jutott egy vicc róla, amit nehéz lefordítani.
Fiatal fiú az elektronikai szaküzletben:
? Helló! Mikrohullámú sütõtök van?
Mire az eladó a kollégájának:
? Józsi, hívd gyorsan a diliházat! Valaki mikrohullámú sütõtököt akar venni!
Tehát mert mivel szeretem ám, meg amúgy is van mindenhol egy csomó, nemsokára halottaknapja, a 'los simpsons'-ból ma ment a helovínos rész, és amúgy is léböjtkúrát tartok (csak krémleveseket eszek), gondoltam egy jó kis sütötökkrémleves, az olyan jó lenne. De nem akartam gesztenyét pucolni, mint a múltkor, meg nem akartam órákig fözöcskézni, meg semmi ilyet, inkább szétnéztem egy kicsit a neten, némi ihletér', hogyan is kéne csinálni olyan paraméterekkel, amik nekem is bejönnek.
Persze jócsomót találtam, majdnem minden gasztroblogon van legalább egy sütötökkrémleves (lám, az enyémen is kettö), nem sorolnám fel az összeset, nagy a választék. Volt egy gyömbéres, ami nekem kiváltképp tetszett, meg a csípös sütötök gondolata is megfogott (meg még mi nem, legszívesebben az összes receptet egyszerre elkészítettem volna).
Amit ebböl kihoztam az valahogy úgy kezdödött, hogy két réteg celofánnal kibéleltem a tepsit (legutóbb tönkrement egy tepsim, mert úgy belesült a sütötök, hogy ki kellett vakarni, szó szerint, de persze ettöl meg lejött a velúr), beletettem a sütötököt (hát, egy ilyen kisebb, tömzsi harmada, talán, és ebben a részében nem voltak magok, pedig eskü kikapartam volna). Közben elömelegedett a sütö (légkeveréses fokozaton kettöszáztíz fokon), be is raktam ízibe...
...majd amikor kivettem tizenöt perc múlva, elégedetlenül konstatáltam, hogy ez így nem fog müködni.
A széle megégett, a közepe viszont kemény maradt.
A sütötököt sajnos MÉGSEM lehet gyorsan megsütni.
Tehát tettem alá fél deci vizet (erösen sistergett), letakartam még egy réteg celofánnal, és hatalmas sóhajtozások közepette bennhagytam még háromnegyed órát.
Mindeközben ügyesen meghámoztam egy közepes nagyságú répát, amit megpároltam (tizenöt-húsz perc, a répa nehezen párolódik, ha karikára vágod, viszont a hosszúkásra sajnáltam az idöt, mert úgyis turmixolva lesz), csipetnyi vizzel, fél zöldségleves kockával, margarinnal.
Mikor készen lett a tök, kivettem a sütöböl (mert különben nehezen tudtam volna hasznosítani, ugyebár), kiszedtem a húsát kiskanállal, hozzákevertem a répához (ami alatt elzártam a meleget). Hozzáadtam egy narancs kifacsart levét, meg némi narancshéjat (és itt szeretnék kitérni arra, hogy bár van krumplihasábozó (amit utoljára ezernégyszázkilencvenkettöben láttam otthon, Anya büszkén mutatta, hogy nézd, mi volt a boltban! de azóta már biztosan elveszett, mert lehetetlen használni (a pengék nem viszik a három centinél vastagabb krumplikat. egyáltalán nem.)), de például egyszerü, manuális (gépi az van három, csak egyiknek sincs meg a gépi része, így nem müködnek) citrusfélefacsaró (még föttojásdaraboló is van) az mi a kib(cenzúrázott rész)(viszont fokhagymanyomó sincs)be nincs? He?) szintén elkevertem (mert kevergetni jó).
Ezután jött a füszerezés.
Amit a következöképpen kezdtem: mindent összeszedtem, ami csíp. (Tehát nem muszáj ugyanezeket, lehet MÉG TÖBB csípöset is, hogyne.)
Került bele chilli por (egy teáskanálnyi)(továbbiakban tk), gyömbér (2 tk), feketebors (fél tk), tabasco (fél tk), meg persze méz (egy tk), mert az sosem árt, meg egészséges is.
Botmixerrel megdolgoztam (föleg a répákat).
Egy deci joghurtot egy deci fözötejszínnel, egy tojás sárgájával elvegyítettem, legíroztam (ez de mennyire jó szó még mindig).
Elözetes ízteszt után lehet akkor fogyasztani.
Szerintem két személynek.
(Meg persze képek hozzá, mert mióta van digitális rákapcsolódós fényképezögépem, azóta mindent...)