Csokira fáj a fogam
sponsored links
Ezek a fogorvosok mókás emberek ? legalábbis ezt feltételezi a Materialise Dental cég, ami minõségi étcsokiból készült fogsorlenyomatot készíttetett reklámtárgynak. Hogy a dolgot megkoronázzuk: mivel korábban már volt szó fogimplantátum alakú gumicukorról, most a fogínybe már beültetett implantátumokat lehet megszemlélni a csokilenyomaton.
Attilának (ismételten) legyen hála azért, hogy kimondhattam ilyesmiket: Vágjak neked egy szemfogat? A fogsor egy fehércsokiból készült ?lapon? volt, ízlésesen egy áttetszõ dobozkába csomagolva. (Vajon ha ettõl a cégtõl rendelnénk meg a kivehetõ fogsorunkat, akkor azt is ilyen klasszikusan letisztult és átlátszó dobozkába csomagolnák?) Az alapanyagul szolgáló csoki nagy kakaótartalmú volt, biztos is vagyok abban, hogy nem ártott a fogainknak. Azt hiszem, ha fehércsokiból készült volna, sokkal inkább kirázott volna a hideg ? valahogy olyan valószerûtlen volt fekete fogakat enni (akinek lenne erre bármilyen vudus megjegyzése, azt most megkérem: mellõzze!).
Talán tudták a megrendelõk, talán nem (egyébként a csokikészítõ belga cég csak egy-két képet tett fel a reklámcélra rendelt csokijaikról, köztük egy csokiszoborról, az implantátumos fogsort nem mutogatták), de a csokiból készített, étkezéshez részben köthetõ tárgyak egy külön mûvészeti irányzathoz kötõdnek. Ez az eat-art. A futuristákhoz közel álló mûvészeti ág azt akarja megmutatni, milyen nagy fontosságot tulajdonítunk olyasmiknek, amiknek nem kéne. Kezdetben, a hatvanas évek elején még csak annyiból állt tevékenységük, hogy ételeket és ételmaradékokat szedtek és rendeztek össze csendéletté, késõbb szerintem külön felvevõpiacként számítottak rájuk a csokoládékereskedõk: több önarckép is született csokiból. Találtam egy leírást egy csaknem tíz évvel ezelõtt rendezett harvardi kiállításról, ami kapcsán a kurátor leszögezi, hogy senki ne botránkozzon meg, ha a kiállítás anyagain harapásnyomokat találnak. Ehhez a mûvészeti irányzathoz kötõdik egy, idén szeptemberben kezdõdött per is: a szobrászmûvész megkért egy hölgyet, hogy rágjon rágógumit és ragassza fel szépen utána egy felületre ? ami maga az alkotás. A hölgy ? gondolom, mikor megtudta, mindez mennyit ér ? beperelte a szobrászt, mondván, hogy õ harapott, úgy, ahogy õ akart, és ennélfogva õ a szobor alkotója. A német bíróság harapáslenyomat-azonosítással kezdte az eljárást.
És ennek kapcsán így, utólag eszembe jut: vajon pontosan kinek a fogait és beépített fogimplantátumait ettük meg?