Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
baba a nagyvárosban avagy elsõ GBT-m viszontagságainak hiteles története
sponsored links
Az egész úgy kezdõdött, hogy Fehérvárra költöztem, de ez már közismert. Úgy folytatódott, hogy nem kellett dolgozni hétvégén. (Éljen!) Aztán ha már úgyis rendeztek GBT-t, akkor miért ne mennék el végre én is? (Csak.)
Tehát:
Baba elindult szépen idõben a vasútállomásra, csodálatos idõ volt, s örült is vala az õ szüve. Két vonat megy 3/4 13 magasságában, egy gyors és egy BokorCity. Természetesen a gyorssal akart menni, ami valóban olyan gyors volt, hogy eleve késett 15 percet, így felszállt a másikra (az legalább elindult). Oda is ért rendben a Déli Pályaudvarra, aholis baba erõst gondolkodóba esett, mi is legyen. Eredeti terve szerint szépen elsétál a Moszkva térig, aholis felszáll a 16-os buszra, ha megtalálja, ami elviszi a Deák térre. Igen ám, de a lassú vonat miatt amúgy is késõ volt, hát hirtelen és bátor elhatározással baba úgy döntött, egy élete, egy halála, de õ metrózik. Babáról a teljes történeti hitelesség kedvéért tudni kell, hogy sikítófrászt és térdelgyengülést kap a budapesti metrók mozgólépcsõjétõl, különös tekintettel a Deák térire, és azon belül is a lefelé menõkre. Felfelé még so-so, bár a tehetlenség, a mozgás iránya és sebessége, valamint a gravitáció így is aljas módon szövetkeznek ellene. De még a Délinél vagyunk. Szóval, baba megacélozva szívét, kemény arccal érvényesíti menetjegyét a metróra, nagy elánnal és elszántsággal elindul a mozgólépcsõ irányába, majd közvetlenül elõtte lecövekel, és nem, nem és nem hajlandó megmozdulni, makacsul, mint egy öszvér. Rálépni a lépcsõre meg pláne nem. Hogyisne. Az kéne még csak. Kis idõ múlva tesz néhány bátortalan kísérletet, hogy elkapjon egyet a szédítõ sebességgel száguldó folyamból, de az utolsó pillanatban mindig visszakozik. Ekkor megtörténik maga a csoda, Isten megmutatta, hogy létezik, mert egy kedves(!!) BKV-ellenõr(!!!!!) odalép babához, és megkérdezi, mi a baja. Baba eddigi halottsápadt arca égõvörösre vált, mikor halkan elrebegi, hogy vizilótermetéhez képest bizony gyáva nyúlszívû. De a kedves(!!) BKV-ellenõr(!!!) bácsi belekarol babába, és vállalva a kockázatot, hogy baba mindkettõjüket lerántja a mélybe, rálép vele a mozgólépcsõre. Az akció sikeres, baba hálakönnyek közt felszáll a metróra, a Deákon leszáll, kisebb szédüléssek árán feljut a felszínre (Oh, csodálatos napfény!)
Innentõl minden földi halandó azt gondolná, ez a továbbiakban sima ügy. De nem úgy baba! Õ, aki képes volt térképpel a kezében másfél órát bolyongani Pisa külvárosában, mert a rossz végén jött ki a Csodák terérõl, és nem talált vissza a vasútállomásra, szóval õ az ilyen egyszerû feladatokat, mint átmenni a tér túlsó oldalára, nem tudja megoldani. Fõleg mivel az aluljárón keresztül kellett. Baba elõbb meglátogatta az Andrássy utat, a Bajcsy-Zsilinszky utat, a Sütõ utcát, mielõtt befordult volna a Király utcába. Ment, mendegélt, felfedezte, hogy ez egy nagyon szép és nagyon hosszú utca, de a Sirály kávézót nem találta. Hiába nézte, hiába kereste, bizony az 51 és a 49 számú házak között sehogy se volt ott az 50. Baba teljesen kétségeesett, hiszen még egy telefonszámot se tudott, hogy megkérdezze, biztos jók-e az információi a GBT helyét és idejét illetõen. Már majdnem úgy volt, hogy pityeregve hazaindul (mert hát mi a csudát csináljon?) amikor kiderült, hogy nem hiába van IT munkája, diplomája, érettségije, hiszen rájött, rájött a turpisságra! Az 50, hiába kezdõdik öttel, az bizony páros szám, így a páros oldalon kell keresnie!
Baba, önmagára nagyon büszkén, megtalálta a Sirályt, az elõzetes utasításoknak megfelelõen fel is ment az emeltre, mikor újabb akadállyal kellett megbirkóznia. Neki azt ígérték, hogy a sok kaján kívül onnan fogja megismerni a GBT-t, hogy nem lesz férfiember. Erre az elsõ, akit meglátott az asztalnál - mint késõbb kiderült - Gabojsza élete párja volt. Ez a váratlan esemény újfent elbizonytalanította, pár pillanatig állt, mint Bálám szamara, majd kissé félve megkérdezte (hisz ismeretlen a hely, mi van, ha az olyan szavakra, mint pl. a gasztroblogger-találkozó, két ápoló ugrik elõ hirtelen, s baba a Lipótvárosban találja magát?!) vajon jó helyen jár-e? Szerencsére nem ugorott elõ két ápoló, csini fehér kabátot ajánlgatva, így baba megnyugodva pakolhatott le és mutatkozhatott be, majd tömte tele a hasát mindenféle elképzelhetõ finomsággal.
Na ennyi elég volt :) Bár nem most vagyok elõször netes találkozón, de azért mindig furcsa arcokat társítani a nevekhez, meg amúgy sem vagyok bõbeszédû ;))) A társaság remek volt, az ételek úgyszintén. Húhh, nem is tudom, mit emeljek ki, vagy mit dicsérjek. Gabojsza legendás padlizsánkrémje tényleg sírnivalóan jó, Vesta répatortája szintén. Piszke reteksalátáját nem lehet abbahagyni, alig várom, hogy végre legyen retkünk. SL Kossuth-kiflijét hétvégén sütöm, és a töltött camamber is fel van írva a listámra, mint ahogy Kata mandulahabja. Okostojás buktája is finom volt, és tényleg puha marad :) Jajj anyám, nem is tudom még mi volt... mindent, amit elspájzoltam, másnapra úgy eltüntettünk lakótársammal, mint a sicc... ennyit a fogyókúráról :D Nem tudom, ki követte el azokat a magvas kis sós falatokat, de isteni volt! :) És ugye kaptunk ajándékot is, azóta hummuszt eszek hummusszal, annyira ráktattantam (szégyenszemre még sosem ettem olyat). Az délutánnak hamar vége lett, mert rendezvény miatt eltessékeltek minket, de köszönöm SL-nek a fuvart, és a közlekedésieknek, hogy nem kapott kerékbilincset ;))
És az én szerény kis hozzájárulásom a GBT-hez egy aszalt pardicsomos-rozmaringos, focacciának indult lepény lett. Még nagyon nem szoktuk meg egymást az "új sütõmmel". Ez egy nagyobb mikrósdoboz nagyságú, két elektromos fõzõlappal rendelkezõ alkalmatosság, szóval minitûzhely :) De a sütõ jó, csak még ki kell tapasztalni. Meg valószínúleg túl vékonyra nyújtottam a tésztát is. De majd megtanulok én rendes focacciát csinálni, egyszer ;)
Szóval.
Hozzávalók: 1 kg liszt - 2x7 g szárazélesztõ - csapott evõkanál só - ízlés szerint rozmaring - csipet cukor - egy üveg olajban eltett, aszalt paradicsom - 4 ek olívaolaj - kb 4 dl víz - 1-2 gerezd fokhagyma
Elkészítés:
A lisztet kísérleti és kontorllcsoport céljából kettéosztottam :) Az egyikbe belekevertem az élesztõt, sót, rozmaringot, cukrot, a fél üveg durvára vágott paradicsomot és finomra vágott fokhagymát. Adtam hozzá két kanállal a paradicsom olajából és két kanállal az olívából, majd kellõ mennyiségû vízzel rugalmas, nem ragadós tészát gyúrtam. Sajnos nem tudom megmondani, mennyi víz kell, függ a hozzávalóktól, de nagyságrendileg talán 2-3 dl. Letakartam, eltettem keleszteni. A másik adagnál is így jártam el, de kihagytam a rozmaringot és a paradicsomot. Ezt azután gyúrtam bele, hogy megkelt a tészta, majd újból visszatettem keleszteni. Tulajdonképpen tudni akartam, biztos jól mûködik-e az újragyúrásos technika, sajnos nincs bizodalmam az élesztõkben, az instant élesztõkben meg pláne nem, de hála az égnek, mindkét tészta gyönyörû lett :)
A sütõt elõmelegítettem 180 fokra, megolajoztam a tepsit, és kétszer tapicskoltam bele fél tepsit elborító tésztát (mármint egymás mellé ;) ... amúgy azt hiszem, 4 kör alatt sült meg mind. Mondtam, hogy kicsi sütõ :) ) A tésztákat megkentem kicsit olajjal, megborsoztam, majd megsütöttem. Illetve kicsit túlsütöttem, de így jártunk. Olyan 15 perc alatt volt meg egy. Remélem, azért nem volt olyan rémes.