Az örökszarv, az ökörszar és a holdállás
sponsored links
Jelentés a lépcsõházból, avagy hogyan fikázzuk a biodinamikus termelõket?
Ámokfutás II
A Bor és Piac szerkesztõje, Tompa Imre, a lap egy múlt nyári számában (Bor és Piac 2006/6. szám, 48. oldal; Bormágia) kétségeinek ad hangot a biodinamikus borászattal kapcsolatban, ?finomam fogalmazva? fikáz. ?Sajnos, Joly (t.i. Nicolas Joly, Loire menti biodinamikus borász ? W.Y.) elõadása szerintem arról tanúskodott, hogy a biodinamikus borászkodás igenis kísértetiesen emlékeztet a mágiára. Az olyan érveléseket, amelyek a modern, verifikálható tudományosság elõtti autoritásokra, például középkori botanikusokra mint hiteles tekintélyekre hivatkoznak, kételkedve fogadom. Az olyasfajta mondatok, hogy trágyával töltött szarvat õszi napéjegyenlõség idején el kell ásni, hogy a lócitrom a hûvösebb dûlõkre való trágya, mert a ló a tûzelemhez, a naperõkhöz vonzódó állat, hogy a bolygók és növények világa közt a szimpátiák állnak fönn, hogy fontos szüretkor a szõlõben domináns bolygóállás, hogy a klón romboló hatású, viszont a homeopátia remek dolog, finoman fogalmazva aggályosnak tartok. Ez bizony a mágia analógiás logikája egy posztmodern korban, amely kínosan emlékeztet a természetgyógyászat szektás, zömében ugyancsak verifikálatlan sarlatánságaira.?
Amellett, hogy Tompa Imre láthatólag szeret verifikálni, figyelmen kívül hagyja a biodinamikus gazdálkodás mögött húzódó gondolkodásmód néhány fontos elemét. Legfõképpen azt, hogy a világ jelenségeinek csupán a töredéke magyarázható meg az általunk ismert tudományos módszerekkel. Másrészt hogy nem analizálni, hanem éppen hogy egységében kell szemlélni az ember által megmûvelt földet és az azt körülölelõ, korántsem érintetlen természetet. A középkori botanikusok számtalan megállapítása valóban nem verifikálható ? hogy Tompa Imre kedvenc szavával éljek ?, megfigyeléseik közül számtalan mégis mûködik, még ha természettudományos módszerekkel hatásuk nem is igazolható egyértelmûen.
Nem vagyok szektatag, szeretem, ha valamire van racionális magyarázat. De ettõl még el kell fogadnom, hogy érvényes lehet más szemlélet is; a bor amúgy is vagy igazolja Nicolas Joly elképzeléseit ? ahogy a sajtóhírekbõl kikövetkeztetem: az õ esetében például igen ?; vagy sem. Mert bár a borászatban remek eszközök vannak arra, hogy pontosan meghatározzuk a szüret ideális idõpontját, az igazi borász számára azok csak segédeszközök, sokkal inkább ismeretei, tapasztalatai és az intuíciói alapján dönti el, mikor zavarja a munkásokat a szõlõbe. És ugyanez érvényes a bor életére a palackozásig, sõt azon túl is. (Én például ? tapasztalat ? újholdkor a világért ki nem bontanék öt borból készített bikavért, mert akkor csak is hat alapborból készítettet szabad inni, és persze soha nem egy palackot, hanem kettõt. És akkor még az alapbor-fajtákról nem is beszéltünk.)
Arról sem lenne szabad megfeledkeznie a nagy tudású kritikusunknak, a hazai borszakírás harmadik ? hogy egy kis fogalomzavart használjak: ? doyenjének (a második mindenképpen Mészáros Jó Tannin Gabriella; de vajon ki lehet az elsõ?), hogy a biodinamikus termelõk, köztük Nicolas Joly, a saját bõrüket viszik a vásárra: vagy lesz jó termése, vagy sem (a hozzájuk hasonlított természetgyógyászok meg nem, de a felelõsség nem egyedül az övék ? ez azonban már messze vezetne). A bor minõségét pedig megítéli majd a fogyasztó; meg persze a borkritikus, merthogy az a dolga.
Ráadásul Tompa Imre gondolatmenetének egy lehetséges következtetését, a borászatban alkalmazott (alkalmazható) verifikált módszerek piedesztálra emelését ?finoman fogalmazva aggályosnak tartom?. Ugyanis ezek a módszerek (fajélesztõ kultúrák alkalmazása, kémiai beavatkozással savcsökkentés, mesterséges tannin bevitele, barrique hordók használata helyett csipszezés ? hogy csak a legegyszerûbbeket említsem) számomra éppen hogy nem teszik vonzóvá a palackba került nedût. El kell ismerni: a bor kereskedelmi termék. Nem is volt más soha. Ugyanakkor értéke függ a termelõbe vetett bizalomtól. (És máris visszatértem egyik vesszõparipámhoz: a bor nem globális termék.) Könnyen belátható: képtelenség, hogy termelõk sokaságánál az idõjárás, a talajviszonyok (trágyázás), a vegetációs idõszakban felhasznált kemikáliák évrõl évre ne befolyásolják a termék minõségét. Ha egy termelõ mindezektõl a tényezõktõl függetlenül hozza bora standard minõségét, legalábbis felmerül bennem a gyanú: a palackban nem bor van, hanem csak valami ahhoz hasonló, bár kétségtelenül szõlõ nevû növénybõl, alapvetõen erjesztéssel készített, meghatározott sav-, extrakt-, alkohol- és cukortartalmú ital (ne feledkezzünk meg a jó szulfitról sem). A biodinamikus szõlõtermesztés és borkészítés ezzel szemben a hitelesség lehetõségét adja.
Sokat elárul a biodinamikus felfogás fontosságáról, hogy Tokaj-Hegyalján már többen is alkalmazzák (ahogy hallottam, a Füleky Pincészetben és Wille-Baumkauf Márta gazdaságában ? utóbbi Németországban is ismert, legalábbis Markus Del Monego, a teuton szép ember, szép író és MW honlapján a hónap bora rovatában kétszer is említi), de több hegyaljai bormágus legalábbis kacérkodik azzal a gondolattal, hogy a módszer bizonyos elemeit alkalmazza.
És az vajon eszébe jutott-e jeles verifikátor borítészünknek, hogy a borkóstolás mennyire verifikált módszereket követõ tevékenység? Vagy helyettesítsük magunkat egy kóstolórobottal? Japánban már azt is megalkották...