Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Aranylábú vincellérem
sponsored links
A Sebestyén Pincészet új borai
Bizonyára
idétlen szófacsaró poénok sorozatát lehetne gyártani abból, hogy
Sebestyén Csaba ?autószerelõbõl avanzsált borásszá?, de õseleganciája
(legyen ez a szószörnyszülemény bármilyen ellentmondásos) amúgy is
lepergetne róla minden öncélú viccelõdést. Egyébként is: szeretem
Sebestyén Csabát, már csak azért is, mert benne volt keze-lába abban (a
tudósítás szerint kapus volt), hogy a sajtórabszolgák nem tudták
lealázni januárban Szekszárd ifjú borászreménységeinek válogatott
csapatát (Sebestyén Csaba, Takler András, ifj. Takler Ferenc, Bodri
Tibor, Bõsz Adrián, Neiner András felállásban kezdtek a szekszárdi
aranylábúak). Meg persze a borai miatt, meg mert felnéz Taklerre, meg
egyáltalán. Nem is késlekedtem megkóstolni a 2006-os évjáratból elõször
boltba kerülõ borait.
Olaszrizling 2006
Már tavaly felfigyeltem Sebestyén Olaszrizlingjére, akkor azonban kétségtelen erényei ellenére nem tudtam értékelni. Kellemes, üde, egynyári bornak tûnk. Nem volt rossz, de nem is térítette ki semerre az Olaszrizlingrõl alkotott ? amúgy persze ingatag ? véleményemet. Annyi azonban megmaradt bennem, hogy az volt az elsõ délvidéki Olasz, amit legalább szerethetõnek ítéltem.
2005-ben még snájdig borászunk mindössze öt és fél hektár termésébõl készítette mintegy 25 ezer palack borát. Akkor a termelt fajtái között nem volt fehér; ez az Olasz vagy egy azóta megszerzett ültetvény termésébõl, vagy felvásárolt tételbõl készült. Ez utóbbi sem szégyen, sokan csinálják ? sikerrel, és persze a legtöbben nem is verik nagy dobra. Nem titkolják, csupán szemérmesen hallgatnak, a borissza meg gondoljon, amit akar; úgyis azt gondolja, ami neki a legjobb. Egyébként is: adják hozzá a nevüket. Te meg ne sírj! Örülj, hogy ihatsz egy olcsó(bb) Gerét!
Sebestyén azonban más. Mindenekelõtt azért, mert még nem fedezték fel, legfeljebb félig, mondjuk derékig (az már ízlés dolga, hogy föntrõl vagy lentrõl). Még csak reménység, jelentsen a szó bármit is. Borai kellemesen árazottak, talán egyedül a Grádus szaladt túl forintálisan hírnéven-minõségen egyaránt, olyan Luka Enikõsen; ha csak vacsorához szeretnék egy kellemes, bársonyos vöröset, bizalommal fordulhatok hozzá, az ICZE vagy az Indigó nem hagy cserben. Persze ezek a borok sem késztetnek dühödt állásfoglalásra, még egyszer sem akartam inzultálni a vendégeimet, õk sem akartak sürgõsen távozni az elsõ korty után, és csoportszexet sem javasolt még senki két-három palack után. Tudom, olcsó poén, de aki használt autóból a használt autóba ül, értékelni fogja: Sebestyén Csabát látva úgy érzem, ha õ autószerelõként dolgozna (amitõl persze egybõl rettenetes rés támadna a szekszárdi borászok betonvédelmében), az autószerelést (Szerdai Intézmény UP szavával élve) nem érezném erkölcsi válságban. Csupán azért nem, mert Sebestyén Csaba bevallaná, hogy mit nem tudott megcsinálni.
Ez az Olaszrizling is ilyen. Nem a bor, még csak nem is az Olasz ? persze 1230 forintért (Bortársaság, a honlapon egy kis interjú is olvasható a borásszal) hiú remény lenne valami nagyot várni. (Persze mint tudjuk, hogy egy újabb közhellyel éljek, a remény utoljára és így tovább. Tehát én szívesen elvonatkoztatok az ártól: mindig a legjobbat keresem.) Harmonikus bor. Közvetlenül a palack kinyitása után kellemetlen illat vegyül a friss, kevésbé gyümölcsös, inkább ásványos illatba, de ez a kellemetlenség hamar elillan. Vonzóan lágy halványsárga szín, visszafogott savak, az utóízben némi keserûmandulás íz. Sajnos az utóélete a szájba rövid, középtájon pedig üres. Ráadásul érezni véltem valami zavaró édességet, sõt gejlséget benne. A hátcímke szerint október végén szüretelt, teljesen beérett gyümölcsbõl készült acéltartályban. Az én ízlésemnek túl lágy. Korrekt, kellemes, jó italú bor, nyáron biztosan elõveszem késõ délutáni kvaterkázáshoz, ha addig nem találok jobbat ebben az árkategóriában.
Rosé Cuvée 2006
A Rosé Cuvée ellenben elbûvölt! Már az illatával behálózott! Nem állítom, hogy nem ittam jobb rosét, mert bizony ittam, a legújabb évjáratból kettõt is, Dúzsi Tamásét (ami persze nem nagy kunszt), meg Polgár Zoltánét (ami viszont váratlan meglepetés volt ? számomra). A halvány lazacszín még nem sejtetett semmit. Ám az illat! Régóta nem éreztem azt, ami a pohárból áradt: a határozott meggyes, ribizlis illat mellett szinte látomásom volt: láttam a zúzó által szétroppantott szemeket, éreztem a frissen lecsorgó must illatát, számban az édességének és savasságának a hamóniáját. Ebben a Roséban benne van a szüret minden illata. A Kékfrankos, Kadarka és Cabernet franc fajtákból készített cuvée nagyon megközelíti azt az ideált, amit a roséról elgondoltam. De csak megközelíti. Íze kicsit egysíkú, picit talán karcos is. De szeretem, mert az illata felejthetetlen.
Már csak a címkével kellene valamit kezdeni: egy fehér meg egy narancssárga-pegamensárga feszületnél talán több is kijöhetett volna az ezen munkálkodó bérdizájner agyvelejébõl.
Szeressétek Sebestyén Csabát!
Bizonyára
idétlen szófacsaró poénok sorozatát lehetne gyártani abból, hogy
Sebestyén Csaba ?autószerelõbõl avanzsált borásszá?, de õseleganciája
(legyen ez a szószörnyszülemény bármilyen ellentmondásos) amúgy is
lepergetne róla minden öncélú viccelõdést. Egyébként is: szeretem
Sebestyén Csabát, már csak azért is, mert benne volt keze-lába abban (a
tudósítás szerint kapus volt), hogy a sajtórabszolgák nem tudták
lealázni januárban Szekszárd ifjú borászreménységeinek válogatott
csapatát (Sebestyén Csaba, Takler András, ifj. Takler Ferenc, Bodri
Tibor, Bõsz Adrián, Neiner András felállásban kezdtek a szekszárdi
aranylábúak). Meg persze a borai miatt, meg mert felnéz Taklerre, meg
egyáltalán. Nem is késlekedtem megkóstolni a 2006-os évjáratból elõször
boltba kerülõ borait.Olaszrizling 2006
Már tavaly felfigyeltem Sebestyén Olaszrizlingjére, akkor azonban kétségtelen erényei ellenére nem tudtam értékelni. Kellemes, üde, egynyári bornak tûnk. Nem volt rossz, de nem is térítette ki semerre az Olaszrizlingrõl alkotott ? amúgy persze ingatag ? véleményemet. Annyi azonban megmaradt bennem, hogy az volt az elsõ délvidéki Olasz, amit legalább szerethetõnek ítéltem.
2005-ben még snájdig borászunk mindössze öt és fél hektár termésébõl készítette mintegy 25 ezer palack borát. Akkor a termelt fajtái között nem volt fehér; ez az Olasz vagy egy azóta megszerzett ültetvény termésébõl, vagy felvásárolt tételbõl készült. Ez utóbbi sem szégyen, sokan csinálják ? sikerrel, és persze a legtöbben nem is verik nagy dobra. Nem titkolják, csupán szemérmesen hallgatnak, a borissza meg gondoljon, amit akar; úgyis azt gondolja, ami neki a legjobb. Egyébként is: adják hozzá a nevüket. Te meg ne sírj! Örülj, hogy ihatsz egy olcsó(bb) Gerét!
Sebestyén azonban más. Mindenekelõtt azért, mert még nem fedezték fel, legfeljebb félig, mondjuk derékig (az már ízlés dolga, hogy föntrõl vagy lentrõl). Még csak reménység, jelentsen a szó bármit is. Borai kellemesen árazottak, talán egyedül a Grádus szaladt túl forintálisan hírnéven-minõségen egyaránt, olyan Luka Enikõsen; ha csak vacsorához szeretnék egy kellemes, bársonyos vöröset, bizalommal fordulhatok hozzá, az ICZE vagy az Indigó nem hagy cserben. Persze ezek a borok sem késztetnek dühödt állásfoglalásra, még egyszer sem akartam inzultálni a vendégeimet, õk sem akartak sürgõsen távozni az elsõ korty után, és csoportszexet sem javasolt még senki két-három palack után. Tudom, olcsó poén, de aki használt autóból a használt autóba ül, értékelni fogja: Sebestyén Csabát látva úgy érzem, ha õ autószerelõként dolgozna (amitõl persze egybõl rettenetes rés támadna a szekszárdi borászok betonvédelmében), az autószerelést (Szerdai Intézmény UP szavával élve) nem érezném erkölcsi válságban. Csupán azért nem, mert Sebestyén Csaba bevallaná, hogy mit nem tudott megcsinálni.
Ez az Olaszrizling is ilyen. Nem a bor, még csak nem is az Olasz ? persze 1230 forintért (Bortársaság, a honlapon egy kis interjú is olvasható a borásszal) hiú remény lenne valami nagyot várni. (Persze mint tudjuk, hogy egy újabb közhellyel éljek, a remény utoljára és így tovább. Tehát én szívesen elvonatkoztatok az ártól: mindig a legjobbat keresem.) Harmonikus bor. Közvetlenül a palack kinyitása után kellemetlen illat vegyül a friss, kevésbé gyümölcsös, inkább ásványos illatba, de ez a kellemetlenség hamar elillan. Vonzóan lágy halványsárga szín, visszafogott savak, az utóízben némi keserûmandulás íz. Sajnos az utóélete a szájba rövid, középtájon pedig üres. Ráadásul érezni véltem valami zavaró édességet, sõt gejlséget benne. A hátcímke szerint október végén szüretelt, teljesen beérett gyümölcsbõl készült acéltartályban. Az én ízlésemnek túl lágy. Korrekt, kellemes, jó italú bor, nyáron biztosan elõveszem késõ délutáni kvaterkázáshoz, ha addig nem találok jobbat ebben az árkategóriában.
Rosé Cuvée 2006
A Rosé Cuvée ellenben elbûvölt! Már az illatával behálózott! Nem állítom, hogy nem ittam jobb rosét, mert bizony ittam, a legújabb évjáratból kettõt is, Dúzsi Tamásét (ami persze nem nagy kunszt), meg Polgár Zoltánét (ami viszont váratlan meglepetés volt ? számomra). A halvány lazacszín még nem sejtetett semmit. Ám az illat! Régóta nem éreztem azt, ami a pohárból áradt: a határozott meggyes, ribizlis illat mellett szinte látomásom volt: láttam a zúzó által szétroppantott szemeket, éreztem a frissen lecsorgó must illatát, számban az édességének és savasságának a hamóniáját. Ebben a Roséban benne van a szüret minden illata. A Kékfrankos, Kadarka és Cabernet franc fajtákból készített cuvée nagyon megközelíti azt az ideált, amit a roséról elgondoltam. De csak megközelíti. Íze kicsit egysíkú, picit talán karcos is. De szeretem, mert az illata felejthetetlen.
Már csak a címkével kellene valamit kezdeni: egy fehér meg egy narancssárga-pegamensárga feszületnél talán több is kijöhetett volna az ezen munkálkodó bérdizájner agyvelejébõl.
Szeressétek Sebestyén Csabát!