Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A történelem íze
sponsored links
Wine Princess Ménesi Kadarka 2002
Elismerem,
kellemes olvasmány lehet egy borkultúrtörténeti munka ? született is
néhány érdekes mû a bor múltjáról, a legérdekesebb egy lenyûgözõen
alapos néprajzi monográfia Tokaj-Hegyalja szõlõmûvelési kultúrájáról
(Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szõlõje és bora, Tokaj-Hegyaljai Állami
Gazdasági Borkombinát, Tokaj 1991) ?, mindig kibújik belõlem a
kisördög, amikor valaki egy-egy borvidék történeti jelentõségét meg a
hely szellemét hangsúlyozza. Kétségtelen persze, hogy a hagyomány
fontos, ahogy a mikroklíma és a talajadottságok is. Ez lenne a hely
szelleme?
Nemrégiben családilag végrehajtódott egy kirándulás a Börzsönyben, egészen pontosan Nagybörzsöny helység irányába, ahol ? hiába no, mégis én volnék a családfõ ? megtekintettük a falu pincesorát, sõt a szõlõültetvényeket (bár csak távolról). Sok helyen hivatkoznak rá, hogy a falu egykor híres bortermelõ terület volt ? persze megint a németek, jelen esetben nem a grüß gottozó svábok, hanem a szászok ?, sõt ha jól emlékszem, királyi borszállító is volt a falu. De híres borvidék volt a Svábhegy, a Tabán... (Krúdy-borszállító), Ménes (Habsburg-borszállító) stb.
És valóban: ?Ménes, a híres történelmi borvidék Arad-hegyalján... Ménes kiváló talajadottságai és az adriai éghajlat hatása szülte a borvidék büszkeségeit, a vörösborokat! A Merlot, Pinot Noir, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, és Kadarka (amibõl régen a híres ménesi aszút a Habsburg udvarban elõszeretettel fogyasztották)...? ? olvasható a Wine Princess honlapján (most hagyjuk figyelmen kívül jelenkorunk kurucainak legalábbis érdekes viszonyát a habsburgokhoz). A Balla Géza, azaz az 1999 óta mûködõ Wine Princess pincészet borai az utóbbi idõben a hazai megaszatócsboltok legfelsõ polcaira is felkapaszkodott ? elõrebocsátom, joggal.
Szóval Ménes híres borvidék (volt). De híres borvidékekkel tele van a padlás. Ha bemegyek bármelyik könyvesboltba, legalább tíz-tizenöt olyan kiadvány esik egy rossz mozdulattól a fejemre, amelyikben valamelyik egykor volt híres borvidék végpusztulását dokumentálták fotókkal-szöveggel. A történelmi múltra szeretünk hivatkozni, sõt szeretünk szerencsétlenül hivatkozni. Legutóbb például a villányi Molnár Tamást hallottam egy osztrák fõkatonáról, Eneo Silvio Caprara tábornagyról áradozni, akinek nagy birtokai voltak Siklós környékén, és a megtermelt jó minõségû bort szállíttatta a török ellen küzdõ seregeknek. Én még katonaborról nem hallottam ilyen pozitív nyilatkozatot, és egybõl kétség is ébredt bennem, azaz nem támadt bennem olthatatlan vágy idõutazásra, hogy megkóstolhassam Caprara tábornagy borát, meglehet amiatt, mert még szocializációm egyik viszonyítási pontjának, Gorcsev Ivánnak is jobbára karcos csiger jutott csak a legénységi kantinban.
Arról azonban nem szól a fáma, hogy azok a finom borok vajon milyen borok is lehettek. De ha csak azt végiggondolom, hogy milyen bort tartottak jó italnak 20 évvel ezelõtt... Tudom, tudom: szocialista tömegtermelés, igénytelen, mindent elnyelõ kelet-európai és szovjet piac stb., de kétlem, hogy mindent annak a számlájára lehetne írni. Az ízlésváltozásról kevesebbet beszélnek ? itthon. Mert tõlünk nyugatabbra (fõleg a nagy boros nemzeteknél) azért ezzel is foglalkoznak. Egyébként hogyan lehetne értelmezni az újvilági és óvilági stíl konfrontációját?
Persze minden borvidék bemutatását így kell kezdeni: ?már a rómaiak (kelták, n ? itt nem természetes egész szám, hanem valami õsi népnév, Noéig visszamenõleg) is...? De kérdem én. Ismerte valaki a svábok betelepülése elõtt híres svábhegyi vöröseket? Vagy hallott a híres nagybörzsi borokról? Vagy hallott valaki Csörnyeföldrõl Bussay doki elõtt? Lehet, hogy a terroir máshol van? A Bussaykban, a Gere Attilákban, a Boxikban, a Szepsykben? Vagy a genius loci és a zseni szerencsés találkozásáról van szó? Magyarországon kevés olyan területet tudok elképzelni, ahol ? bizonyos korlátok között persze ? ne lehetne izgalmas, egyedi ízvilágú, minõségi bort készíteni. Nem csúcsbort, hanem minõségit, érdekeset, egyedit. A termelés gazdaságossága persze más kérdés... Egybõl összeesküvésre gyanakszom ? gyakorlott összeesküvéselmélet-gyártó vagyok ?, hogy ezt a történelmi katyvaszt a marketingesek találták ki, hogy jobban el tudják adni a jót. (Végül is bocsánatos bûn: a jó bornak is kell a cégér, magyar bornak különösen.)
De térjünk vissza a kályhához, jelen esetben Balla Géza 2002-es Ménesi Kadarkájához! A ménesi kadarka klónok némileg eltérnek a fõleg Szekszárd környékén telepítettektõl, ezért az ott készített borokat nehéz is elhelyezni a hazai kadarka-palettán (a kérdésrõl bõvebben lásd A Mûvelt Alkoholista egyik postját). Ennek ellenére Balla Géza 2002-ese szépen szerepelt két borversenyen is: a 2006-os Országos Takarékszövetkezeti Borversenyen (április 3-4. ) és egy nappal késõbb, a Villányi Borversenyen (április 5. ) egyaránt Aranyéremmel jutalmazták.
Kicsit hideg (kb. 12-13 fokos) volt a bor, amikor kinyitottam, de ahogy melegedett, úgy mutatott magából egyre többet és többet. Színe világosabb meggyre emlékeztet, a pohárban azonban lomhán, olajosan mozog, mint egy jó szamorodni.
Illata összetett, fûszerek bonyolult, egybeérett, egzotikus összhatású, intenzív illatát árasztja, igaza van azoknak, akik állítják: a kadarka illata összetéveszthetetlenül egyedi. (Azért persze kíváncsi lennék az ellenpróbára, azaz hogy felismerném-e, ha egy ismeretlen tételt tennének elém...) Ízérzete egyértelmûen száraz, a sava markáns, határozott, de nem durva tannin, hátul pici kesernye, ami nem zavaró, inkább kiegészítõje a fûszerek illat- és ízburjánzásának. Fás jegyek is egyértelmûen felismerhetõk benne. Még van tartalék a borban, szinte fiatalnak tûnik. A legjobbnak 18 fokos hõmérsékleten tûnt, ekkor kerültek igazán egyensúlyba az összetevõk. a 13-as alkohol sem lógott ki a harmonikis összhatásból.
És az ára? Ez év júniusában vásároltam az Óbudai Borfaluban, ha jól emlékszem, 2600 forintért, azért az összegért egyértelmûen kedvezõ vétel. Jelenleg Budapesten egyedül az Andante Borpatika kínálatában találtam meg, ott 4800 forintot kérnek egy palackért, ezzel egyértelmûen a legdrágább Kadarka a vidéken. Én ennyi pénzt inkább másra költenék: például két palack szekszárdi illetékességûre (Dúzsi, Takler, Sebestyén stb.). Azt azért sajnáltam volna, ha kimarad az életembõl.
Elismerem,
kellemes olvasmány lehet egy borkultúrtörténeti munka ? született is
néhány érdekes mû a bor múltjáról, a legérdekesebb egy lenyûgözõen
alapos néprajzi monográfia Tokaj-Hegyalja szõlõmûvelési kultúrájáról
(Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szõlõje és bora, Tokaj-Hegyaljai Állami
Gazdasági Borkombinát, Tokaj 1991) ?, mindig kibújik belõlem a
kisördög, amikor valaki egy-egy borvidék történeti jelentõségét meg a
hely szellemét hangsúlyozza. Kétségtelen persze, hogy a hagyomány
fontos, ahogy a mikroklíma és a talajadottságok is. Ez lenne a hely
szelleme?Nemrégiben családilag végrehajtódott egy kirándulás a Börzsönyben, egészen pontosan Nagybörzsöny helység irányába, ahol ? hiába no, mégis én volnék a családfõ ? megtekintettük a falu pincesorát, sõt a szõlõültetvényeket (bár csak távolról). Sok helyen hivatkoznak rá, hogy a falu egykor híres bortermelõ terület volt ? persze megint a németek, jelen esetben nem a grüß gottozó svábok, hanem a szászok ?, sõt ha jól emlékszem, királyi borszállító is volt a falu. De híres borvidék volt a Svábhegy, a Tabán... (Krúdy-borszállító), Ménes (Habsburg-borszállító) stb.
És valóban: ?Ménes, a híres történelmi borvidék Arad-hegyalján... Ménes kiváló talajadottságai és az adriai éghajlat hatása szülte a borvidék büszkeségeit, a vörösborokat! A Merlot, Pinot Noir, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, és Kadarka (amibõl régen a híres ménesi aszút a Habsburg udvarban elõszeretettel fogyasztották)...? ? olvasható a Wine Princess honlapján (most hagyjuk figyelmen kívül jelenkorunk kurucainak legalábbis érdekes viszonyát a habsburgokhoz). A Balla Géza, azaz az 1999 óta mûködõ Wine Princess pincészet borai az utóbbi idõben a hazai megaszatócsboltok legfelsõ polcaira is felkapaszkodott ? elõrebocsátom, joggal.
Szóval Ménes híres borvidék (volt). De híres borvidékekkel tele van a padlás. Ha bemegyek bármelyik könyvesboltba, legalább tíz-tizenöt olyan kiadvány esik egy rossz mozdulattól a fejemre, amelyikben valamelyik egykor volt híres borvidék végpusztulását dokumentálták fotókkal-szöveggel. A történelmi múltra szeretünk hivatkozni, sõt szeretünk szerencsétlenül hivatkozni. Legutóbb például a villányi Molnár Tamást hallottam egy osztrák fõkatonáról, Eneo Silvio Caprara tábornagyról áradozni, akinek nagy birtokai voltak Siklós környékén, és a megtermelt jó minõségû bort szállíttatta a török ellen küzdõ seregeknek. Én még katonaborról nem hallottam ilyen pozitív nyilatkozatot, és egybõl kétség is ébredt bennem, azaz nem támadt bennem olthatatlan vágy idõutazásra, hogy megkóstolhassam Caprara tábornagy borát, meglehet amiatt, mert még szocializációm egyik viszonyítási pontjának, Gorcsev Ivánnak is jobbára karcos csiger jutott csak a legénységi kantinban.
Arról azonban nem szól a fáma, hogy azok a finom borok vajon milyen borok is lehettek. De ha csak azt végiggondolom, hogy milyen bort tartottak jó italnak 20 évvel ezelõtt... Tudom, tudom: szocialista tömegtermelés, igénytelen, mindent elnyelõ kelet-európai és szovjet piac stb., de kétlem, hogy mindent annak a számlájára lehetne írni. Az ízlésváltozásról kevesebbet beszélnek ? itthon. Mert tõlünk nyugatabbra (fõleg a nagy boros nemzeteknél) azért ezzel is foglalkoznak. Egyébként hogyan lehetne értelmezni az újvilági és óvilági stíl konfrontációját?
Persze minden borvidék bemutatását így kell kezdeni: ?már a rómaiak (kelták, n ? itt nem természetes egész szám, hanem valami õsi népnév, Noéig visszamenõleg) is...? De kérdem én. Ismerte valaki a svábok betelepülése elõtt híres svábhegyi vöröseket? Vagy hallott a híres nagybörzsi borokról? Vagy hallott valaki Csörnyeföldrõl Bussay doki elõtt? Lehet, hogy a terroir máshol van? A Bussaykban, a Gere Attilákban, a Boxikban, a Szepsykben? Vagy a genius loci és a zseni szerencsés találkozásáról van szó? Magyarországon kevés olyan területet tudok elképzelni, ahol ? bizonyos korlátok között persze ? ne lehetne izgalmas, egyedi ízvilágú, minõségi bort készíteni. Nem csúcsbort, hanem minõségit, érdekeset, egyedit. A termelés gazdaságossága persze más kérdés... Egybõl összeesküvésre gyanakszom ? gyakorlott összeesküvéselmélet-gyártó vagyok ?, hogy ezt a történelmi katyvaszt a marketingesek találták ki, hogy jobban el tudják adni a jót. (Végül is bocsánatos bûn: a jó bornak is kell a cégér, magyar bornak különösen.)
De térjünk vissza a kályhához, jelen esetben Balla Géza 2002-es Ménesi Kadarkájához! A ménesi kadarka klónok némileg eltérnek a fõleg Szekszárd környékén telepítettektõl, ezért az ott készített borokat nehéz is elhelyezni a hazai kadarka-palettán (a kérdésrõl bõvebben lásd A Mûvelt Alkoholista egyik postját). Ennek ellenére Balla Géza 2002-ese szépen szerepelt két borversenyen is: a 2006-os Országos Takarékszövetkezeti Borversenyen (április 3-4. ) és egy nappal késõbb, a Villányi Borversenyen (április 5. ) egyaránt Aranyéremmel jutalmazták.
Kicsit hideg (kb. 12-13 fokos) volt a bor, amikor kinyitottam, de ahogy melegedett, úgy mutatott magából egyre többet és többet. Színe világosabb meggyre emlékeztet, a pohárban azonban lomhán, olajosan mozog, mint egy jó szamorodni.
Illata összetett, fûszerek bonyolult, egybeérett, egzotikus összhatású, intenzív illatát árasztja, igaza van azoknak, akik állítják: a kadarka illata összetéveszthetetlenül egyedi. (Azért persze kíváncsi lennék az ellenpróbára, azaz hogy felismerném-e, ha egy ismeretlen tételt tennének elém...) Ízérzete egyértelmûen száraz, a sava markáns, határozott, de nem durva tannin, hátul pici kesernye, ami nem zavaró, inkább kiegészítõje a fûszerek illat- és ízburjánzásának. Fás jegyek is egyértelmûen felismerhetõk benne. Még van tartalék a borban, szinte fiatalnak tûnik. A legjobbnak 18 fokos hõmérsékleten tûnt, ekkor kerültek igazán egyensúlyba az összetevõk. a 13-as alkohol sem lógott ki a harmonikis összhatásból.
És az ára? Ez év júniusában vásároltam az Óbudai Borfaluban, ha jól emlékszem, 2600 forintért, azért az összegért egyértelmûen kedvezõ vétel. Jelenleg Budapesten egyedül az Andante Borpatika kínálatában találtam meg, ott 4800 forintot kérnek egy palackért, ezzel egyértelmûen a legdrágább Kadarka a vidéken. Én ennyi pénzt inkább másra költenék: például két palack szekszárdi illetékességûre (Dúzsi, Takler, Sebestyén stb.). Azt azért sajnáltam volna, ha kimarad az életembõl.