Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A fahordó káráról
sponsored links
Gyümölcsös (meggyes, cseresznyés, ribizlis), illatos, játékos, ám elegáns italnak ígéri a palack hátcímkéje ezt a bort, melynek harmóniáját a ?könnyed gyümölcsösség és szelíd barrique íz együttesen adja?. De mit kapunk?
Világos, csillogó színû, könnyedén szalad a pohárban, látványra sem súlyos személyiség. Többek között ezért is szeretem az egri borokat: könnyedségük nem üresség. Ráadásul még az egyszerûbb borok is el tudják bûvölni az értõ iszákost eleganciájukkal, fajtától-iskolázástól függõen gyümölcsös vagy éppen fûszeres, friss illatukkal, ízükkel.
Valami
hasonlót vártam ettõl a bortól is. A Korona borokat amúgy csak
szórványokban ismerem, legjobban talán a 2005-ös Kékfrankos Roséjukat,
ami korrekt munka (fakó hagymahéj színû, kellõen könnyed, gyümölcsös,
finom savakkal, amiket enyhe szénsavtartalom segített); legutóbb pedig
a 2005-ös Pinot noir-jukat kóstoltam, ami szintén ígéretes darab.
Csigázta rendesen a várakozásomat az is, hogy az utóbbi idõben sok jót
olvastam-hallottam a Korona Borházról. 
Honlapjukon
egy impozáns és ambiciózus pincészetet csalogatja a borturistáskodókat
(ha jól ételmezem, a 270 hektáros szõlõbirtok mellett egy kõüzem és a
hordóüzem is mûködik, meg persze van étterem és bormintabolt is ), ahol
a modern technológia és a hagyomány, ahogy ez már nálunk lenni szokott
volt, vegyül legalább olyan harmonikus valamivé, mint jelen kritikánk
tárgyában a szelíd barrique és a gyümölcsösség. A címke is tükrözi ezt:
ott virít rajta a klasszikus francia címkékre hajazó módon a legalábbis
eklektikus ízlést tükrözõ ?sató? rajza.
Tehát volt várakozás meg pozitív elõítélet, meg minden, például egy Challenge Internatianal du Vin (sic!) aranyérem a 2003-as Selection Merlot Barrique (a pincészetnél 3500 forint). Ha könnyelmûbb vagyok, még talán a szûzlányokat is berendelem a szeánszhoz (meg persze még 8-10 palackot) fokozandó a lucullusi kéjt. Persze az ár (a borászat honlapján 1050 forint, a hiperekben 1200-1300 forint) és a címkén is hangsúlyozottan megjelenõ barrique felirat együttesének megfontoltságra kellett volna intenie, ám mohóságom elnyomta a minden esetben kötelezõ kételyt és óvatosságot.
Mert bár az AMUVA felkészült szerzõje, Albert Gazda több ízben is felhívta figyelmünket bizonyos nagy pincészetekre ? melyek amúgy tömegborok elõállítására szakosodtak ?, ahol olcsó, ám korrekt, sõt akár komoly élvezeti értékkel bíró és emígyen a mindennapokra jó szívvel ajánlható borokat készítenek, éppen ellenkezõ irányú tapasztalataim alapvetõen gyanakvóvá tettek. Persze a nagyrédei Szõlõskert Mátra Hill márkanevû sorozatát, benne a szintén barrique kivitelûnek hirdetett Chardonnay-t, amivel kapcsolatban én közel sem osztanám teljes mértékben Albert Gazda lelkesedését, iható kompromisszumnak tartom 8-900 forintért. Hangsúlyozom: iható kompromisszumnak ? már ha van ilyen. (Bár azt a hordóárak ismeretében kétlem, hogy csipsz vagy uram bocsá' aroma formáján kívül látott volna fahordót, pláne francia típusú barrique-ot.)
A címke elolvasása után tehát vártam a gyümölcsöket, az azonban csak nem akart érkezni: egyre csak a pörkölt mogyorós (nem, nem vaníliás, nem vajas!) ízek foglalták le érzékszerveimet. A savai visszafogottak, lágyak, talán túlságosan is.
Összességében persze kellemes ital, de hiányzik belõle sok minden, aminek a lehetõsége ? amennyire a pörkölt fa jegyein át-áttûnt ? a gyümölcsben még talán benne volt. Csakhogy nagyon haloványan tûntek át ezek a jegyek. Ebben az esetben a kevesebb talán több lenne. Lehet, hogy elveszítettünk egy kellemesen üdítõ kékfrankost, hogy kapjunk egy meglehetõsen közepes és semmitmondó, ám olcsó barrique bort? Így biztosan kapósabb ? végül is sznobok lennénk, vagy mi a fene! Ne feledjük ugyanakkor, hogy 2002-es évjáratú bor ez. Nem tudom, mikor tölthették le, de úgy tûnik, egészen jól kiállta az idõ próbáját ? meg szemléletesen példázza, mennyire borotvaélen táncol az, aki barrique hordók alkalmazására adja a fejét. Olyan ez, mint a francia kalapköltemények: arc is kell hozzá, hogy tudjanak érvényesülni, de egyetlen nõi arcról sem állítják, hogy az önmagában rút lenne.
Konklúzió: a bor az utolsó cseppig elfogyott.