Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
?Finom alma torta? - stájer almáspite
sponsored links
Talán hihetetlennek tûnik, de vannak emberek, akik minden kényszerítõ ok nélkül, magyarul szeretnének megtanulni. Sosem hittem volna, hogy valaha is részem lesz olyan nyeltanulósdiban, amikor két anyanyelvû egymás nyelvét tanítja egymásnak. Merhát én a magyart tudnám mindössze bedobni... De nem, azazhogy a világ tágas, sokféle ember él benne. Így akadtam Larryre, egy ?fiatal? amerikai nyugdíjasra, aki miután nyugdíjba vonult, elköltözött Németországba a felesége családjához. Csak tippelni tudok, hogy aktív nyugdíjasként ?értelmesen? akarja eltölteni az idejét, ezért elhatározta, hogy felad egy apróhírdetést, amiben beszélgetõpartnert keres ? nyelvtanulás céljából. Az esélytelenek nyugodtságával válaszoltam, de szinte e-mail fordultával kaptam a választ, hogy persze, szívesen tanul magyarul. Azóta már nagyjából kialakult a program, általában vasárnap délután találkozunk és elkirándulunk valahová a környéken a természetben.
Az egyik ilyen kirándulásra frissen sütött almáspitét vittem, merthát sok itthon az alma, bennem meg mozgott a süthetnék. Meg, gondoltam, egyúttal kipróbálom a lakótársam sütõskönyvét. (mondjuk, ezt az almáspitét akár a nagymamám konyháján is elleshettem volna...) Azt hiszem, ez a könyv olyan Németországban sütésben, mint nálunk Horváth Ilona fõzésben ? alapmû.
Ha egyszer meglelem antikváriumban, biztosan megveszem, pedig már megfogadtam, hogy az internet korában (nameg amíg ennyit költözködöm) nem veszek több szakácskönyvet.
A mû: Christian Teubner, Annette Wolter: Backvergnügen wie noch nie Das große GU Bild-Backbuch in Farbe.
És hogy visszatérjek a kirándulásra: a maradék almáspitét kedvenc tanítványomnak ajándékoztam, s õ boldogan fogadta el :-) És hogy mire nem képes az almáspite: kedvenc tanítványom kikereste a szavakat a szótárból (ez még csak a második alkalom volt!), és a következõ tárggyal írta az azt követõ e-mailt: ?finom alma torta?. Nem is tudom, a tanári vagy a sütési kvalitásaimra legyek-e inkább büszke... :-)
Tehát 1 tepsi ( 30 szelet) stájer almáspite kis változtatásokkal:
Tészta:
600g liszt
1 cs sütõpor
200g vaj
50g cukor
fél tk só
250 ml tej
Töltelék:
2 kg alma
1 citrom leve és héja
125g cukor
1 tk fahéj
(100g mazsola ? ezt én kihagytam)
100g darált mogyoró
200g baracklekvár
1 tojássárga
A lisztet, sütõport, vajat, cukrot, sót, tejet (tehát a tészta hozzávalókat) összegyúrjuk és lefedve 1 órára a hûtõbe tesszük. Amíg pihen, elkészül a töltelék.
Az almát meghámozzuk, kimagozzuk, lereszeljük. Belekeverjük a citrom levét és reszelt héját, a cukrot, darált mogyorót és a fahéjat (nameg a mazsolát).
A sütõt 200 fokra elõmelegítjük. Kinyújtjuk a tésztát kb másfélszer akkorára, mint a tepsi. Levágjuk a tepsi méretû darabot és a kivajazott kilisztezett tepsire tesszük. Megkenjük a lekvárral, majd jöhet rá az almás töltelék. A maradék tésztából pedig csíkokat vágunk és a töltelék tetejére tesszük. Egy tojássárgáját használtam a csíkok megkenésére.
30 perc sütõben.
(A recepteskönyv a lekvárt nem az almás töltelék és a tészta közé keni, hanem tojás helyett azzal keni a csíkokat. 200g lekvárt elkever 100g porcukorral és 2 ek citromlével. Ezt felmelegíti és elõször csak a 30 percnyi sütés után keni meg a pite tetejét.)
Az egyik ilyen kirándulásra frissen sütött almáspitét vittem, merthát sok itthon az alma, bennem meg mozgott a süthetnék. Meg, gondoltam, egyúttal kipróbálom a lakótársam sütõskönyvét. (mondjuk, ezt az almáspitét akár a nagymamám konyháján is elleshettem volna...) Azt hiszem, ez a könyv olyan Németországban sütésben, mint nálunk Horváth Ilona fõzésben ? alapmû.
Ha egyszer meglelem antikváriumban, biztosan megveszem, pedig már megfogadtam, hogy az internet korában (nameg amíg ennyit költözködöm) nem veszek több szakácskönyvet.
A mû: Christian Teubner, Annette Wolter: Backvergnügen wie noch nie Das große GU Bild-Backbuch in Farbe.
És hogy visszatérjek a kirándulásra: a maradék almáspitét kedvenc tanítványomnak ajándékoztam, s õ boldogan fogadta el :-) És hogy mire nem képes az almáspite: kedvenc tanítványom kikereste a szavakat a szótárból (ez még csak a második alkalom volt!), és a következõ tárggyal írta az azt követõ e-mailt: ?finom alma torta?. Nem is tudom, a tanári vagy a sütési kvalitásaimra legyek-e inkább büszke... :-)
Tehát 1 tepsi ( 30 szelet) stájer almáspite kis változtatásokkal:
Tészta:
600g liszt
1 cs sütõpor
200g vaj
50g cukor
fél tk só
250 ml tej
Töltelék:
2 kg alma
1 citrom leve és héja
125g cukor
1 tk fahéj
(100g mazsola ? ezt én kihagytam)
100g darált mogyoró
200g baracklekvár
1 tojássárga
A lisztet, sütõport, vajat, cukrot, sót, tejet (tehát a tészta hozzávalókat) összegyúrjuk és lefedve 1 órára a hûtõbe tesszük. Amíg pihen, elkészül a töltelék.
Az almát meghámozzuk, kimagozzuk, lereszeljük. Belekeverjük a citrom levét és reszelt héját, a cukrot, darált mogyorót és a fahéjat (nameg a mazsolát).
A sütõt 200 fokra elõmelegítjük. Kinyújtjuk a tésztát kb másfélszer akkorára, mint a tepsi. Levágjuk a tepsi méretû darabot és a kivajazott kilisztezett tepsire tesszük. Megkenjük a lekvárral, majd jöhet rá az almás töltelék. A maradék tésztából pedig csíkokat vágunk és a töltelék tetejére tesszük. Egy tojássárgáját használtam a csíkok megkenésére.
30 perc sütõben.
(A recepteskönyv a lekvárt nem az almás töltelék és a tészta közé keni, hanem tojás helyett azzal keni a csíkokat. 200g lekvárt elkever 100g porcukorral és 2 ek citromlével. Ezt felmelegíti és elõször csak a 30 percnyi sütés után keni meg a pite tetejét.)
