Ünnep felé...
sponsored links
"aki látott már eget kémlelõ parasztot, aki aggódik a termésért, fölfog valamit abból a reménybõl, ami élteti ezt az embert, imájában már elõvételezi, elõlegezi az esõt s így kibírhatóbb a szárazság." (Látos Sándor)
Az áruházláncok és a média szokásos ünnepi felhajtása közepette gyakran elhangzik: nem kell a rohanó, idegeskedõ, telis-teli drága ajándékkal, evés-ivással karácsony, próbáljunk inkább az ünnep lényegére koncentrálni, megteremtve a magunk meghitt, szerény, de örömteli karácsonyát.
Nem tudom, kinek hogyan sikerül ellenszélben evezni, én gyakran úgy érzem, sohasem lehet már az egyszervolt dolgokat újrateremteni. Talán csak egy új kis emberke élheti át újra a csodát - másképp-, a mi erõsen megkopott hozzáállásunk aligha. Nem tudom. A gyermekkor még bizonyosság, a felnõttkor a válaszok keresése és újra- meg újrafogalmazgatása.
Mert milyen is lenne egy meghitt, szerény karácsony? Személyes, és akár saját készítésû apró meglepetések csak a legközelebbi szeretteinknek... Én igazából a praktikus ajándékokban hiszek, nem kedvelem a csecsebecséket, dísztárgyakat, kedves porfogókat. Barkácsolásban nem vagyok ügyes, a kézmûvesség jóval közelebb áll hozzám, de egy-egy valóban hasznos ...