Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Újra Magyarországon
sponsored links
Újabb költözés. Két bõrönddel mentünk Katarba, és öt bõrönddel jöttünk el. Napokig tartó pakolás, rendszerezés. Ez az én, személyes rémálmom. Fejben már kipakolok minden egyes póló összehajtásánál. Legszívesebben mindent csak behajítanék a bõröndbe, ráugranék és úgy cipzáraznám be, hogy repülhessek rögtön.
Haza költöztünk.
Mikor leszálltunk a repülõrõl, elsírtam magam. Könnyeket törölgetve vártuk a csomagokat. Aztán újabb könnyfolyam indult meg, mikor a család várt a kijáratnál. Ez nem csak pár hetes látogatás, végre itthon vagyunk, végleg. Még most sem hiszem el, pedig eltelt két hét. Fejben még mindig azt várom, hogy õsszel pakoljunk újra és cuccoljunk vissza...de ez most nem fog megtörténni.
Elég volt Katarból, elég volt külföldbõl. Nekünk legalábbis. A lelketlen csillogás, az eszetlen költés országa, ahol kettõs mérce van, és elfeledett értékek. Volt relatív jó oldala is, de megkockáztatva, hogy kliséként hangozzon, amit mondani fogok, semmi sem veszi fel a versenyt azzal, hogy közel vagyok a családomhoz, és amíg nem éhezünk itthon, ez így is marad. Mint ahogy a bõrönd pedig a pincében, üresen.
Imádok itthon lenni, teljesen kivirultam és úgy érzem, új erõvel térek vissza. A blogomhoz is.
Jelenleg minden pillanatban albérletet és munkát keresek. De amint beköltözünk az új kis otthonunkba, bekapcsolom a sütõt és a fényképezõ gépet, és Pocak Panna újra sütni fog!
Haza költöztünk.
Mikor leszálltunk a repülõrõl, elsírtam magam. Könnyeket törölgetve vártuk a csomagokat. Aztán újabb könnyfolyam indult meg, mikor a család várt a kijáratnál. Ez nem csak pár hetes látogatás, végre itthon vagyunk, végleg. Még most sem hiszem el, pedig eltelt két hét. Fejben még mindig azt várom, hogy õsszel pakoljunk újra és cuccoljunk vissza...de ez most nem fog megtörténni.
Elég volt Katarból, elég volt külföldbõl. Nekünk legalábbis. A lelketlen csillogás, az eszetlen költés országa, ahol kettõs mérce van, és elfeledett értékek. Volt relatív jó oldala is, de megkockáztatva, hogy kliséként hangozzon, amit mondani fogok, semmi sem veszi fel a versenyt azzal, hogy közel vagyok a családomhoz, és amíg nem éhezünk itthon, ez így is marad. Mint ahogy a bõrönd pedig a pincében, üresen.
Imádok itthon lenni, teljesen kivirultam és úgy érzem, új erõvel térek vissza. A blogomhoz is.
Jelenleg minden pillanatban albérletet és munkát keresek. De amint beköltözünk az új kis otthonunkba, bekapcsolom a sütõt és a fényképezõ gépet, és Pocak Panna újra sütni fog!