Kilenc nap angliai unokĂĄzĂĄs utĂĄn Ăşjra itthon vagyunk. TĂźndéri a pici UnokĂĄnk ÁdĂĄmka is, jĂłl megdajkĂĄlgattam, lehet, hogy kicsit el is kapattam, de lehetetlen volt ellenĂĄllni a gyĂśnyĂśrĂť kérlelĂľ szemecskéinek, muszĂĄj volt fĂślvenni szeretgetni, babusgatni. Olyan erĂľs kisbaba, még csak hĂĄrom hĂłnapos (éppen ma tĂśltĂśtte), de mĂĄr emeli a kis fejecskéjét, kelne fĂśl. Hosszasan nézte tesĂłkĂĄjĂĄt, biztosan sokszor megy majd utĂĄna, ha elkezd mĂĄszni. Tomika meg mint  jĂł kistestvér puszilgatta, ringatta a székében, nagyon aranyosak voltak egyĂźtt is és kĂźlĂśn-kĂźlĂśn is. Legnagyobb ĂśrĂśmĂśm azonban a bĂşcsĂşzĂĄs szomorĂşsĂĄgĂĄn tĂşl, hogy Tomika szĂ­vesen jĂśtt vissza velĂźnk, nagyon vĂĄrta, hogy menjĂźnk a repĂźlĂľtérre és a repĂźlĂľgépre és aztĂĄn haza a fiĂşkhoz, lĂĄnyokhoz. Az Ăşton végig nagyon aranyos volt mindkét irĂĄnyban, nem volt sĂ­rĂĄs-rĂ­vĂĄs, hiszti. Persze nagy volt az ĂśrĂśme amikor meglĂĄtta ApukĂĄjĂĄt és AnyukĂĄjĂĄt meg ÁdĂĄmkĂĄt és nagyon boldog volt, hogy Ăşjra otthon lehet, de szerencsére nĂĄlunk is jĂłl érzi magĂĄt, aminek mindannyian nagyon ĂśrĂźlĂźnk.  

És hogy egy kis gasztro téma is legyen: finomakat fĂľztĂźnk és ettĂźnk, megint nem hagytuk ki a ...

sponsored links