Sietve leĂ­rom Ă­gy a legelején, a mostani bejegyzés kĂśzepét csak akkor nevezik majd receptnek, ha nagyvonalĂş hangulatban olvassĂĄk, és én bizony erre szĂĄmĂ­tok. ÍrhatnĂĄm, hogy sok-sok Ăśtlet futkĂĄrozott a fejemben, mire a végén kiĂśtlĂśttem a képen megszemlélhetĂľ, lentebb elolvashatĂł céklavariĂĄciĂłt, de fĂźllentenék, szĂłval inkĂĄbb jĂśjjĂśn az igazsĂĄg, a pĂľre vagy legyen pucér. Annyi tĂśrtént ugyanis, hogy a gerslirizottĂłhoz tĂśbb céklĂĄt sĂźtĂśttem a kelleténél, hĂť vagyok magamhoz, amikor csak lehet. A végén aztĂĄn mĂĄr kénytelen voltam elismerni, ha tovĂĄbb nĂśvelem az arĂĄnyt, akkor inkĂĄbb gerslis cékla lesz a tĂĄnyéron, Ă­gy meg- és leĂĄllĂ­tottam a kezem és magam. A megmaradt sĂźlt cékla viszont nem ĂĄrtott senkinek, hĂĄt kitalĂĄltam ezt az igen egyszerĂť megoldĂĄst a méltĂł megmentésére. Lehetett volna persze bonyolultabb is, ha talĂĄlok még valami hasznĂĄlhatĂłt a kamrĂĄban, konyhĂĄban, de nem Ă­gy tĂśrtént. Így maradt a pisztĂĄcia-méz-grĂĄnĂĄtalmaszirup triĂłja, amibĂľl az utolsĂł szereplĂľ volt az igazĂĄn fontos, a savanykĂĄs Ă­z a langyos céklĂĄval szerintem remek, de persze nem kell ĂĄm rĂĄm hallgatniuk.

Úgy érzem, itt kell meghĂşzni a végét, mielĂľtt még jobban formĂĄba lendĂźlĂśk. 

Akkor céklĂĄt sĂźtĂźnk, locsolunk.

sponsored links