Mint mindennek, ennek is van klasszikus, és egészségesebb vĂĄltozata. Egy prĂłbĂĄt megér nem? Hogy mĂĄsnak ne prĂłbĂĄlkoznia kelljen, hanem tutira menjen amikor nekiĂĄll a receptnek, én prĂłba sĂźtĂśttem, Ăşgyhogy aki hisz nekem, az tegye magĂĄévĂĄ a tapasztalataimat.

Volt az életemnek egy hosszabb idĂľszaka, amikor nem szabadott mindent elhinni, de akkor ezt nem hirdettem, fĂľleg nem a tesĂłmnak, aki viszont mindent elhitt, mert annyira Ăľszintének tĂťntem. Így telt el egy egész nyĂĄri szĂźnet anélkĂźl, hogy akĂĄrcsak egyszer én mosogattam volna ebéd utĂĄn. Úgy 9-10 éves lehettem, amikor mami rĂĄnk osztotta az ebéd utĂĄni mosogatĂĄst, de beosztĂĄst nem mellékelt hozzĂĄ.

HétfĂľn azt mondtam Botinak: -Te kezdesz. -Oké.

Kedden: -Tegnap meg ma Te mosogass, holnaptĂłl én. -Oké.

SzerdĂĄn: -Áåååå, legyen inkĂĄbb a tiéd a 3 nap, jĂśvĂľ héten az enyém lesz a hosszabb.-Oké.

CsĂźtĂśrtĂśkĂśn: -Boti ha vĂĄllalod ezt a hetet, és kettĂľt vĂĄllalok utĂĄna. -Oké.

Pénteken: -KĂśszĂ­Ă­Ă­Ă­Ă­, olyan rendes vagy. -Tudom. ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2012/04/06/mez...