Új arc
sponsored links
Borzasztó, hogy mennyire meg tudunk szokni dolgokat, és hogy mennyire furcsa, mikor azok megváltoznak. Most például, a saját arcomat igyekszem újra felfedezni. Emlékeimben ugyan még él egy kép, milyen voltam akkor, mikor még kontaktlencsét hordtam, de közben eltelt 5 év, vagy valami olyasmi, és a szemüveg elválaszthatatlanul hozzámnõtt.
Most meg, állok a tükör elõtt, kontaktlencsében, és megrökönyödve nézem az arcot, ami visszanéz rám, mondván: ez is én vagyok??? Gyakorlatilag meg kell ismerkednem a saját ábrázatommal, mert szinte egy idegené is lehetne, annyira más. És így, szemüveg nélkül, amúgy is fiatal koromhoz képest annyit fiatalodok, hogy ha járnék buliba, tuti személyit kérnék saját magamtól. :) Szörnyû. Azazhogy, persze, nem, csak furcsa. :) Nagyon furcsa. Mintha nem is én lennék. És, valahogy, mintha meztelen lenne az arcom a szemüveg nélkül.
Szeretem a szemüvegem. Nem adom senkinek! :) Csak, átmenetileg. :) A síszemüveg alá mégiscsak nehezen férne be. :)
A recept gyors vacsorának való, valamelyik este ez készült. Szintén abból a típusból, mikor az ember nem akar kimozdulni és átkutatja a mélyhûtõt, mi van benne.
Sült csirkemell kelbimbóval és karfiollal (2 fõre) ...