Valami titokzatos okbĂłl - késĂľbb rĂĄjĂśttem, hogy valamivel Ăśsszekevertem - az jĂĄrt a fejemben, hogy vasĂĄrnap, azaz jĂşnius 24-én volt az ĂśtĂśdik évfordulĂłja annak*, hogy az elsĂľ bejegyzésemet Ă­rtam ebben a naplĂłban.

NĂĄlunk éppen a szokĂĄsos, barĂĄtokkal tĂśltĂśtt hétvége volt, de Ăľk vasĂĄrnap ebéd elĂľtt mĂĄr elmentek. Mivel ilyenkor mindig tĂśbbet eszĂźnk a szokĂĄsosnĂĄl, és rĂĄadĂĄsul még tĂşl meleg is volt, Ăşgy dĂśntĂśttem, hogy nem fĂľzĂśk "rendes" ebédet. Egy kis darab maradék felvĂĄgott, paprika, hagyma és persze tojĂĄs, és mĂĄr meg is volt a rĂĄntotta, ami jĂłl kisegĂ­t hasonlĂł esetekben. Annyira azért nem voltam lusta, hogy ne csinĂĄljak mellé még egy salĂĄtĂĄt is. Uborka, paprika, paradicsom, lila hagyma is volt a maradékok kĂśzĂśtt, meg még zĂśld olajbogyĂł. Egy fél csomag feta sajt mĂĄsik felét pedig néhĂĄny nappal azelĂľtt hasznĂĄltam fĂśl, amĂşgy is gĂśrĂśg salĂĄtĂĄt terveztem belĂľle, ebben az esetben igazĂĄn nem szĂĄmĂ­tott, hogy az olajbogyĂł nem fekete, hanem zĂśld. A zĂśldségeket felaprĂ­tva, olĂ­vaolajjal meglocsolva, a kertbĂľl szedett, friss bazsalikommal megszĂłrva csak addig tettem félre, mĂ­g a rĂĄntotta elkészĂźlt. Ez Ăśsszesen sem sok idĂľ.

A rĂĄntottĂĄt pedig - mivel nem egyformĂĄn szeretjĂźk - sĂźtés kĂśzben kettévĂĄgtam, a felét a pĂĄromnak ...