Kérlek foglalj helyet, hunyd le a szemed és gyere velem: "Haladj bĂĄtran, egyre mélyebben az erdĂľk kĂśzé. A fĂĄk alatt, itt-ott még lĂĄthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fĂťszĂĄlak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok kĂśnnye az. Angyaloké, akik sokat sĂ­rnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zĂĄrva a szĂ­ve a szép elĂľtt. De miattad nem sĂ­rnak mĂĄr. Mosolyognak, amikor jĂśnni lĂĄtnak. Mosolyognak a fĂĄk is. A virĂĄgok legszebb ruhĂĄikat Ăśltik magukra, és megdobĂĄlnak lĂĄthatatlan puha-illat-labdĂĄikkal. Minden olyan szép, puha és illatos kĂśrĂźlĂśtted, minden olyan tiszta és barĂĄtsĂĄgos. Csak haladsz az erdĂľn ĂĄt, és arra gondolsz, hogy szép. A virĂĄgok, ahogy nyĂ­lnak. A fĂĄk, ahogy egymĂĄs kĂśzt suttogva beszélgetnek. A forrĂĄs, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fĂźtyĂśrészve, csivitelve szĂśkdĂśsnek ĂĄgrĂłl ĂĄgra. A mĂłkusok, nyulacskĂĄk, minden. Csak haladsz csĂśndesen, gyĂśnyĂśrkĂśdve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok TisztĂĄsĂĄra. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem lĂĄthatja a szemed. Csak annyit lĂĄtsz, csak annyit érzel, hogy csodĂĄlatosan szép. És megĂĄllsz. És abban a pillanatban megnyĂ­lik a szĂ­ved, és az angyalok észrevétlenĂźl melléd lépnek, egyenként, lĂĄbujjhegyen, és belerakjĂĄk kincseiket a szĂ­vedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember szĂĄmĂĄra megteremtett az Isten. A jĂłsĂĄgot, a szeretetet és a békességet." (Wass Albert)
Kérlek nyisd ki a szemed. MĂ­g az erdĂľben jĂĄrtĂĄl, s oly szépeket lĂĄttĂĄl, MI a konyhĂĄban sĂźrĂśgtĂźnk-forogtunk és az erdĂľ gyĂźmĂślcseit tésztĂĄval hĂĄzasĂ­tottuk. Mint ahogy az angyalok kincseiket a szĂ­vedbe raktĂĄk, Mi fĂťszereinket az ételbe varĂĄzsoltuk és szĂ­vĂźnk minden szeretetével most mindebbĂľl megkĂ­nĂĄlunk: ...

Folytatás a blogon ... tisztateszta.blog.hu/2012/11/13/vkf_5...