Kedves OlvasĂł!

Bizony jĂł sok idĂľ telt el azĂłta, hogy a legutĂłbbi bejegyzĂŠsemet megejtettem. Õszinte leszek: az elmĂşlt nĂŠhĂĄny hĂŠtben nem igazĂĄn pezsgett bennem az ĂŠtel-ĂşjĂ­tĂĄsi kedv. De ma megjĂśtt az ĂĄttĂśrĂŠs: ismĂŠt rĂśgtĂśnzĂśtt ĂŠtel kerĂźlt az asztalra, ami  - azt hiszem - egĂŠsz jĂłl sĂźlt el...

Persze, az elmĂşlt napok "blogcsendje", mely idĂľszakot leginkĂĄbb klasszikus ĂŠs megbĂ­zhatĂł ĂŠtelek kĂŠszĂ­tĂŠsĂŠvel tĂśltĂśttem, nem azt jelenti, hogy ebben a rĂśpke pĂĄr napban az ĂŠg vilĂĄgon semmi nem tĂśrtĂŠnt velĂźnk. Azt pĂŠldĂĄul soha nem gondoltam, hogy az ivĂĄs egy program lehet. Na nem egy jĂł kis szombat esti tivornyĂĄra gondolok itt, hanem azokra a hosszĂş percekre, amelyeket kicsi lĂĄnyom egy fĂŠl dl tea rendkĂ­vĂźli ĂŠlvezettel tĂśrtĂŠnĂľ elfogyasztĂĄsĂĄval tĂślt. Nagy dolog tĂśrtĂŠnt ugyanis: Hanga megtanult teljesen egyedĂźl igazi bĂśgrĂŠbĂľl inni. Ezt az Ăşj tudomĂĄnyĂĄt pedig olyannyira ĂŠlvezi, hogy sokszor csakis azĂŠrt iszik, hogy gyakorolhassa. HiĂĄba mondom neki, hogy bĂŠka nĂľ a hasĂĄban, Ăşgy tĂťnik, ez nem elĂŠg visszatartĂł erĂľ a szĂĄmĂĄra ĂŠs hatalmas vigyorgĂĄsok kĂśzepette kĂŠpes kiĂźrĂ­teni a kis bĂśgrĂŠjĂŠt, mĂŠg akkor is, amikor mĂĄr egyĂŠrtelmĂťen lĂĄtszik, hogy teljesen megtelt a kis pocakja a behĂśrpĂślt itallal.

Ezt a jĂł kis tevĂŠkenysĂŠget viszont mĂŠg kĂľkemĂŠnyen felĂźgyelni kell, mert nagyon kĂśnnyen megeshet, hogy a kis figyelme elterelĂľdik egy pillanat alatt mĂĄs irĂĄnyba ĂŠs egyszer csak, teszem azt, minden ĂĄtmenet nĂŠlkĂźl meg szeretnĂŠ nĂŠzni, hogy mi van a pohĂĄr aljĂĄn, amitĂľl persze az egĂŠsz beltartalom az ĂślĂŠbe csorog. Ilyenkor persze rettentĂľen megsĂŠrtĂľdĂźnk a bĂśgrĂŠre, de szerencsĂŠre nem vagyunk haragtartĂłak, nĂŠhĂĄny perc mĂşlva mĂĄr jĂśhet is a kĂśvetkezĂľ adag innivalĂł, csak Ăşgy, a vicc kedvĂŠĂŠrt.

Ilyen hosszadalmas, mindkettĂľnk rĂŠszĂŠrĂľl erĂľs koncentrĂĄciĂłt igĂŠnylĂľ tevĂŠkenysĂŠg mellett nehĂŠz hosszan kĂŠszĂ­tendĂľ ĂŠs bonyolult ĂŠteleket feltĂĄlalni, Ă­gy jĂśtt a mai gyors ebĂŠd Ăśtlete - na meg mĂŠg Ăşgy is, hogy mĂŠg mindig sorakozik a spejzban jĂł pĂĄr Ăźveggel ĂŠdesanyĂĄm kitĂťnĂľ Ăľszibarack befĂľttjĂŠbĂľl. Ezt az ĂŠtelt egyĂŠbkĂŠnt ĂĄltalĂĄban ananĂĄsszal szoktĂĄk kĂŠszĂ­teni, de most, hogy rĂĄnĂŠztem a mosolygĂł kis Ăľszibarackokra, azt gondoltam, talĂĄn velĂźk sem jĂĄrna rosszul nĂŠhĂĄny szelet csirkemell...

Az elkészítés pont olyan egyszerû, mint amilyen kevés hozzávalóból áll az ételünk. A sütõt melegítsük elõ 200 fokra. A csirkemelleket szeleteljük fel, kissé klopfoljuk ki a szeleteket (ez mondjuk nem olyan egyszerû ám nálunk, mert kicsi lányom egyszer valahogyan megszabadította a klopfoló fejét a nyelétõl, amitõl az azóta folyton lejár, így minden szelet után vissza kell helyezni a jogaiba, a nyél végére - zárójel bezárva). Sózzuk, borsozzuk a husit, majd felforrósított serpenyõben az olívaolaj segítségével süssük elõ mindkét oldalát. Én ezzel úgy szoktam idõt spórolni, hogy a vágódeszkán egymás mellé fektetem a hússzeleteket, a felfelé nézõ oldalukat sózom, borsozom, majd ezzel az oldalukkal lefelé fektetem õket a serpenyõbe és amíg a fûszeres oldala sül, a most felül lévõ oldalt is fûszerezem. A husikat egyébként nem kell készre sütni - mert még mennek a sütõbe pirulni - csak annyira, hogy épp egy kis színt kapjanak.

Ha ezzel megvagyunk, fektessĂźk Ăľket egymĂĄs mellĂŠ egy tepsibe. Az Ăľszibarackokat szeleteljĂźk fel kb fĂŠl cm vastagra, majd borĂ­tsuk be velĂźk a hĂşsszeleteket. KĂśzben engedjĂźnk kicsi lĂĄnyunk unszolĂĄsĂĄnak ĂŠs tĂśltsĂźnk neki egy adag innivalĂłt ĂŠs a tovĂĄbbiakban prĂłbĂĄljuk meg megosztani a figyelmet az ebĂŠd ĂŠs a szĂźrcsĂślĂľ csĂśppsĂŠg kĂśzĂśtt. Nem fog menni. ElĂŠg, ha  egy pillanatra a csirke felĂŠ billen figyelmĂźnk kĂŠnyes mĂŠrlege, az ĂŠppen megfelelĂľ idĂľ arra, hogy valamilyen Ăşton-mĂłdon a bĂśgre tartalmĂĄnak legalĂĄbb egy rĂŠsze a padlĂłn illetve gyermekĂźnk ruhĂĄjĂĄn vĂŠgezze... igen, tudom, azt Ă­rtam, hogy megtanult bĂśgrĂŠbĂľl inni, de azĂŠrt mĂŠg elĂľfordulnak balesetek...

TakarĂ­tĂĄs utĂĄn vissza a csirkĂŠhez. SzĂłrjuk meg az alkotĂĄsokat ĂľrĂślt szerecsendiĂłval majd vonjuk be a reszelt sajttal ĂŠs irĂĄny a sĂźtĂľ. (EllenĂľrizzĂźk, hogy gyermekĂźnk idĂľ kĂśzben nem tekerte-e maximumra a hĂľfokot!) Addig sĂźssĂźk, amĂ­g a sajt a tetejĂŠn szĂ­nt nem kap.

AmĂ­g a csirke sĂźlĂśget, pont elegendĂľ idĂľnk van arra, hogy elkĂŠszĂ­tsĂźk a kĂśretet. (Egy kicsit bĂźszke vagyok azĂŠrt rĂĄ, mert sikerĂźlt egy, a csirke Ă­zvilĂĄgĂĄhoz nagyon jĂłl passzolĂł rizst Ăśsszekutyulnom.)

A rizst hideg vĂ­zben mossuk meg, majd az olĂ­vaolajon pirĂ­tsuk egy rĂśvid ideig. Ez utĂĄn ĂśntsĂźk fel kĂŠtszer annyi vĂ­zzel, mint amennyi a rizsĂźnk volt. Oldjuk fel benne a leveskockĂĄt, szĂłrjuk bele a mazsolĂĄt ĂŠs a fĂťszereket majd lefedve, takarĂŠk lĂĄngon fĂľzzĂźk tovĂĄbb. A diĂłt szĂĄraz serpenyĂľben pirĂ­tsuk meg, a barackot kockĂĄzzuk fel aprĂłra. Ha a rizs felszĂ­vta a vizet, zĂĄrjuk el alatta a lĂĄngot ĂŠs tovĂĄbbra is letakarva pihentessĂźk Ăśt percig, majd keverjĂźk hozzĂĄ a diĂłt ĂŠs az Ăľszibarackot.

Lehet tĂĄlalni. :)

sponsored links