EmlĂ­tettem mĂĄr, hogy ÉdesanyĂĄm remek Asszony volt, hatalmas tudĂĄssal rendelkezett.

Sokszor mondtĂĄk, hogy a munkĂĄja aranyat ér és hogy az Õ kezeit " be kellene aranyozni ".

ÁltalĂĄban " fejbĂľl " sĂźtĂśtt, de feljegyzései neki is voltak, de még tĂśbb olyan recepttel bĂ­rt, amit kapott valakitĂľl. Ezeket egy dobozba gyĂťjtĂśtte, volt amit megsĂźtĂśtt, volt amit nem.

Mikor elment kĂśzĂźlĂźnk, ezt a dobozt magamhoz vettem, ez az én ĂśrĂśkségem.

Sokat gondolkodtam rĂłla, hogyan lehetne kĂśzkincsé tenni, mit tudnék vele kezdeni.

Nem sokra jutottam.

Hatalmas anyag, ha mind megakarnĂĄm sĂźtni, az nagyon sok idĂľt venne igénybe,

meg tulajdonképpen minek: Ăşgy sem tudom Ăşgy mint Ăľ, meg nem is eszĂźnk annyi édességet,

 meg az igényĂźnk is, ma mĂĄr mĂĄs.

VégĂźl arra jutottam, hogy néhĂĄnyat megprĂłbĂĄlok, megmutatom a Fiamnak...

Most egy olyan sĂźteményre esett a vĂĄlasztĂĄsom, amit emlékeim szerint kb. havi rendszerességgel készĂ­tett: hol lakodalomba, hol eljegyzésre, szĂźletésnapra, stb.

Volt egy kb. 3 cm lĂĄbakon ĂĄllĂł " barackos tĂĄl", mindig arra rakta, celofĂĄnba csomagolta.

Érdekes, hogy mindig visszahoztĂĄk, nem tĂśrĂśtt el, talĂĄn még ma is meg van valakinél a csalĂĄdban.

A sĂźteményt Buxus levéllel dĂ­szĂ­tette, amit tisztĂ­tĂĄs utĂĄn, zsĂ­ros kézzel kifényesĂ­tett.

Az illatĂĄra ma is emlékszem. Mindig kĂźlĂśn program volt, hogy elmenjĂźnk az ĂĄgacskĂĄért az ismerĂľshĂśz, amit AnyĂĄm természetesen sĂźteménnyel hĂĄlĂĄlt meg.

VégĂźl ApĂĄm Ăźltetett és onnantĂłl kezdve, mindig volt sajĂĄt Buxus levelĂźnk.

 
Õszibarack sĂźtemény ...