ElĂľszĂśr az amerikai filmekben lĂĄttam olyan pitét, amelynek szépen font tésztaszalagok dĂ­szĂ­tették a tetejét. MĂĄr akkor nagyon tetszett ez az elrendezés, de itthon azĂłta sem talĂĄlkoztam vele, sĂľt maga a fonĂĄs technikĂĄja is rejtély volt. Nemrég viszont hozzĂĄjutottam Martha Stewart pités kĂśnyvéhez: tĂśbb szĂĄz oldalon ĂĄt csak pitereceptek, édes és sĂłs egyarĂĄnt, lenyĂťgĂśzĂľ! Ebben természetesen tĂśbb ilyen jellegĂť pitét talĂĄltam, sĂľt a fonĂĄs titkĂĄra is fény derĂźlt. Nem is vĂĄratott magĂĄra sokĂĄig az elsĂľ sajĂĄt sĂźtés, amelyhez - az évszakhoz igazodva - ĂĄfonyĂĄs tĂślteléket vĂĄlasztottam, Ă­gy készĂźlt el ez az igazi Ăľszi sĂźtemény. Nagy a kĂ­sértés, hogy a nehezen beszerezhetĂľ ĂĄfonyĂĄt ĂĄfonyalekvĂĄrral helyettesĂ­tsĂźk, de errĂľl mindenkit lebeszélnék. A recept lényege épp az, hogy a friss gyĂźmĂślcs a piténk tetején sĂźl-fĂľ lekvĂĄrszerĂť masszĂĄvĂĄ - néhĂĄny szem egészben, a tĂśbbi szétfĂľve. Persze ha mĂĄr vége a szezonnak, a fagyasztott verziĂł is szĂłba jĂśhet.

HozzĂĄvalĂłk az alaptésztĂĄhoz ...

Folytatás a blogon ... husosfazek.blog.hu/2011/10/26/oszi_af...