Õszi történet szalonnataréjjal
sponsored links
Müller úr a varrógépre tette a tányért a két buktával. Épp most hozta Évike, még meleg volt. Müller úr nem szerette a buktát. a pogácsát se, a fánkot se. Semmi fujtós kelt tésztát. Müller úr - noha ezt kevesen tudták róla - széplélek volt, õ a könnyû leveles krémes tésztákért lelkesedett. A rétesek, (túrós persze, és a meggyes-mákos) a harapáskor roppanó, apró porcukor-felleget pöffentõ krémesek, esetleg még a képviselõfánk. De bukta soha. Ezt viszont nem mondhatta meg Évikének, aki oly örömmel hozta mindig a maga készítette finomságokat. Müller úr múltkori lecsója nagyon ízlett neki, bár kicsit hápogott a csípõstõl, de szépen kipirult az orcája, és ez nagyon tetszett Müller úrnak. Elmesélte, hogy megboldogult férje, a Béla, gyomorbajos volt, nem állta a csípõset, pedig "az adja az élet savát-borsát, nem igaz, Boldizsár"? Dehogynem- gondolta Müller úr, de egész más járt a ...