Õszi bakancslista: sütõtökpite
sponsored links
Az õsz a kedvenc évszakom, egyszerûen imádom az illatát, a színeit... mindent. Még az esõs napokat is. ;o)
Idén több õszi bakancslistás poszt is szembejött velem a Facebookon, és mivel egész kis családom úgy látta, hogy ezek nekem vannak címezve, hát magamra vettem a kihívást. Szóval lesz még termésszedés, forrócsokizás, horrorfilm nézés, takaró alá kuckózás, esõnézés, és sok-sok egyéb igazán õszi program... de most az elsõ hivatalos pont, a sütõtökös pite sütésérõl számolnék be. Csak hogy hivatalos legyen, itt az interneten. :)
Szóval az úgy volt, hogy én pár pár évvel ezelõtt sütöttem sütõtökös pitét. Ez akkor annyira ízlett, hogy a krémjét azonnal üvegekbe tölthetõre is elkészítettem. Aztán itt feledésbe is merültek, közben sok minden zajlott az életemben, elköltözés, válás, hagyjuk. Ez egy vidám poszt lenne most. ;o) A lényeg: a krém szépen felcímkézve ott várta a kamrapolcon jobb sorsát, ami így évek múlva, de végre beteljesült.
Most, hogy elõkerültek az õszi bakancslisták, azonnal arra gondoltam, hogy én ezt fogom megcsinálni.
A tésztához most nem volt dió, szóval az egész 20 deka müzlibõl lett darálva. Bízom benne, hogy jó lesz. ;o)
A krémhez pedig egyszerûen fogtam két üveg "lekvárt", kiborítottam, átkevertem, majd az elõsütött tésztára tettem pont úgy, mint ha most készült volna frissen.
Az eredmény egy illatos, gyönyörûen karamellizált pite lett, ami miatt még a legmorcosabb nyár-hívõk is elõdugják a lábukat a takaró alól. Ez egy igazi édes-fûszeres õsz ízû sütemény.
Idén több õszi bakancslistás poszt is szembejött velem a Facebookon, és mivel egész kis családom úgy látta, hogy ezek nekem vannak címezve, hát magamra vettem a kihívást. Szóval lesz még termésszedés, forrócsokizás, horrorfilm nézés, takaró alá kuckózás, esõnézés, és sok-sok egyéb igazán õszi program... de most az elsõ hivatalos pont, a sütõtökös pite sütésérõl számolnék be. Csak hogy hivatalos legyen, itt az interneten. :)
Szóval az úgy volt, hogy én pár pár évvel ezelõtt sütöttem sütõtökös pitét. Ez akkor annyira ízlett, hogy a krémjét azonnal üvegekbe tölthetõre is elkészítettem. Aztán itt feledésbe is merültek, közben sok minden zajlott az életemben, elköltözés, válás, hagyjuk. Ez egy vidám poszt lenne most. ;o) A lényeg: a krém szépen felcímkézve ott várta a kamrapolcon jobb sorsát, ami így évek múlva, de végre beteljesült.
Most, hogy elõkerültek az õszi bakancslisták, azonnal arra gondoltam, hogy én ezt fogom megcsinálni.
A tésztához most nem volt dió, szóval az egész 20 deka müzlibõl lett darálva. Bízom benne, hogy jó lesz. ;o)
A krémhez pedig egyszerûen fogtam két üveg "lekvárt", kiborítottam, átkevertem, majd az elõsütött tésztára tettem pont úgy, mint ha most készült volna frissen.
Az eredmény egy illatos, gyönyörûen karamellizált pite lett, ami miatt még a legmorcosabb nyár-hívõk is elõdugják a lábukat a takaró alól. Ez egy igazi édes-fûszeres õsz ízû sütemény.