Óriás fahéjas csiga
sponsored links
Csigakertben nagyra nõtt csiga. Az, ami nem látszik a süti mögött, az a csigakert. Amikor megvettük a házat, akkor rózsakert volt, egy pici, nagyon napos kertdarab a bejárati kapu mellett. Több bokornyi szép rózsa volt, meg egy tüskétlen szeder. Azóta a Tamásnak sikerült az összes rózsát kiirtania, a szedret csak majdnem, és átvették a hatalmat az õ kedvencei. Mert ide csak a kiválasztottak kerülnek, ez a legnaposabb, legmelegebb pár négyzetméter nálunk. Van egy fügefa, ami néha háromszor is terem egy évben, de ezt mostanában ritkán gyakorolja, van egy kivi, ami valamiért haldoklik, nem tudom, miért nem érzi jól magát, meg levendula, gránátalma, pár kaktusz, kövirózsa, ilyesmi. Majd egyszer lefényképezem a kertet is. Általában itt szoktam ételfotózni, mert hogy jó világos (a pici kertünk többi része nagyon árnyékos), és ráadásul van egy kõ, amire épp le tudom tenni a delikvenseket, és ez a szép halványzöld izé általában jó háttér. Na, és ez telistele van csigákkal. szóval én tuti nem lépek ide fel, mert nehéz gyilkosság nélkül megúszni. Ha esik, akkor kezdenek elszaladni, de reggelente mindig begyûjtjük a kalandosabb természetûeket az utcáról, és visszahozzuk õket ide, a csigakertbe. Mert az utcán biztos rájuk taposna valaki, direkt vagy véletlen. Volt idõ, amikor picurka csigácskák lógtak a fûszálakon, mára hatalmasak lettek. (Végig házas csigákról beszélek, a házatlanokkal kevésbé vagyok jóban. mondjuk, nem bántom õket. Mármint a feketéket. Nem tudom, mi lenne, ha bennünket is elöntenének a narancssárga meztelencsigák, lehet, hogy többen lennének, mint a toleranciám, nem tudom, azoktól eléggé iszonyodom. De eddig még megúsztuk õket.) Szóval ezekkel a házasokkal jóban vagyunk. Vigyázunk rájuk, esõben két szemüveget is felveszek, nehogy ...