Óda az õszhöz
sponsored links
John Keats : Óda az õszhöz
Párák és érett ízek évszaka jössz,
s hõ híved, a sárga nap, örül,
s összefogtok s áldott fürtök soka
csügg a szõlõn a nádtetõk körül;
mohos ágat dús almasúly töret
s zamat tölt miden õszi magvakat,
dinnye dagad, feszül cukros bele
a mogyoróknak s száz bimbó fakad:
késõ virág, minõt a méh szeret,
s már azt hiszi: örök a méz-szüret,
mert nyári sejtje csordultig tele.
s hõ híved, a sárga nap, örül,
s összefogtok s áldott fürtök soka
csügg a szõlõn a nádtetõk körül;
mohos ágat dús almasúly töret
s zamat tölt miden õszi magvakat,
dinnye dagad, feszül cukros bele
a mogyoróknak s száz bimbó fakad:
késõ virág, minõt a méh szeret,
s már azt hiszi: örök a méz-szüret,
mert nyári sejtje csordultig tele.
Ki nem látott még téged? - Kiszököm
s megleslek gyakran csûrök közelén,
ülsz gondtalan a téres küszöbön
s hajad lágyan leng a cséplés szelén,
vagy épp aratsz és mákillat hatol
hozzád s elaltat és nem méri már
sarlód a szomszéd, rezge fû-kalászt;
vagy fõd, mint fáradt béresé, hajol
patak tükrére s friss italra vár;
vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár
szemed, hogy végsõ cseppjét hullni lásd.
s megleslek gyakran csûrök közelén,
ülsz gondtalan a téres küszöbön
s hajad lágyan leng a cséplés szelén,
vagy épp aratsz és mákillat hatol
hozzád s elaltat és nem méri már
sarlód a szomszéd, rezge fû-kalászt;
vagy fõd, mint fáradt béresé, hajol
patak tükrére s friss italra vár;
vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár
szemed, hogy végsõ cseppjét hullni lásd.
Hol a tavasz nótái? mind halott?
Mi gondod rá! van néked is zenéd:
míg esti felleg szõ be halk napot
s a tarlón rózsák színét szûri szét,
a parti fûzfák közt búsongva dong
a szúnyograj, mely száll, meg szétomol,
mert kapja-ejti kényén könnyû lég;
kövér nyáj béget s visszazeng a domb,
tücsök cirpel, veresbegy is dalol:
finomka fütty a szérûskert alól
s gyûlõ fecskék zajától zúg az ég...
Mi gondod rá! van néked is zenéd:
míg esti felleg szõ be halk napot
s a tarlón rózsák színét szûri szét,
a parti fûzfák közt búsongva dong
a szúnyograj, mely száll, meg szétomol,
mert kapja-ejti kényén könnyû lég;
kövér nyáj béget s visszazeng a domb,
tücsök cirpel, veresbegy is dalol:
finomka fütty a szérûskert alól
s gyûlõ fecskék zajától zúg az ég...
Tóth Árpád fordítása