ElsĂľként talĂĄn tavaly karĂĄcsonyra készĂ­tettem a hĂ­res Ă­r krémlikĂľrrel Ă­zesĂ­tett fehér csoki tĂśltelékĂť bonbonokat, azĂłta azonban havi rendszerességgel szĂźletik nĂĄlunk ez a finomsĂĄg. Ennek tĂśbb oka is van, hiszen egyrészt egy viszonylag kĂśnnyen elkészĂ­thetĂľ, egyszerĂť tĂśltelékrĂľl van szĂł, mĂĄsrészrĂľl bombasztikusan finom Ă­ze van. TalĂĄn ez az oka annak, hogy mindenki nagyon szereti, de a nĂľnemĂť ismerĂľseim kĂźlĂśnĂśsen gyakran kérdezik, hogy ebbĂľl a bonbonbĂłl van-e épp itthon, vagy ugye tervezem, hogy készĂ­tek ebbĂľl a kĂśvetkezĂľ bulira?

A népszerĂťsége okĂĄn mindig ez a bonbon fogy el leghamarabb, s persze ebbĂľl sosem marad egy szem sem, éppen ezért a fotĂł is nagyon sokĂĄig elmaradt errĂľl a csodĂĄrĂłl, egészen mostanĂĄig! JA napokban ugyanis egy nagyobb mennyiség készĂźlt ebbĂľl a finomsĂĄgbĂłl, rĂĄadĂĄsul az Ăşj formĂĄmat is kiprĂłbĂĄltam, Ă­gy ez a két indok mĂĄr elég volt arra, hogy végre VALAHÁRA elkattintsam azt a képet. Egyébként a Baileys bonbonban valĂł felhasznĂĄlĂĄsĂĄt elsĂľként ...