Íjász Napforduló Zsámbékon

2014-03-23

sponsored links


Ugyan az mint a téli, csak most a tavasz ünneplése van. Általában ebédelni szoktunk menni Zsámbékra, mindig valami fincsi bográcsos kaja szokott lenni. Na ezt most kihagytuk, halászlé, csülökpörkölt és sült keszeg volt.
Közben pedig elkezdett esni az esõ, így beálltunk egy kukorica tárolóba. Mikor, már csak szemerkélt végignéztük a vásárt, megnéztük a néptáncosokat. Anita oda van a néptáncért, most megnéztük a bicskeit, ég és föld a mányihoz képest. Tetszett nagyon neki, itt tényleg táncolni tanulnak és népdalokat.
Anita kapott egy kékfestett szoknyát néptáncra. Mi meg megtámadtuk a kürtöskalácsost, mielõtt a nagy tömeg megérkezik és kígyózó sor lesz.
A falukemencében kemencés lángost sütöttek, meg odakozmált kalács készült. Ettünk lángost is, mire páromnak mondtam megteltem, közölte biztos beteg vagyok. Egy kürtös kalács és egy kemencés lángos kifog rajtam.
Késõbb azért ettem még egyet, a harmadikért már nem volt pofám vissza menni, mivel ugye csak ch-t kapott szervezetem elég korán az éhen halás közeli állapotba kerültem. De tartottam magam a kocsiig ott volt egy kis erdélyi csoki, ezt úgy este 8kor. Nem baj holnap ledolgozom.
Azt úgy elfelejtettem, szokásos indulásos hisztimet is levágtam. Mindenki kész én meg sehol, aztán már minden rossz volt, ne is menjünk sehova. Ehhez képest ebédre mentünk, mi Anitával estig maradtunk, párom  meg hazament dolgozni.
Aztán beültünk Anitával kicsit kézmûveskedni. Õ lepkét festegetett, én meg írókával tojást díszítettem. Na ez is nagyon tetszik, úgy hogy rendeltem is írókát magamnak, remélem húsvét elõtt megérkezik. Azért nem egy mûvészi alkotás, gyakorolni kell sokat. 
Lefényképeztem a kész tojáskámat, de inkább nem rakom fel. Olyan mintha egy gyerek készítette volna.
Nem baj, valahogy el kell kezdeni.
Készíthettem egy másikat is, mert összetört az elsõ. Azt meg nem tudták befesteni, mert a konyhán kiöntötték az összes festéket. Szuper.
Anita is kiélhette magát.
Anita a színpadon, biztos valami színészi pályára készül,
mert ha színpadot lát, egybõl felmegy(lásd a legelsõ képet)
Kimentünk sétálni még egyet. Aztán vissza a mûvházba. Ott meg épp néptánc volt.
A két gyerek, mármint szomszéd barátnõm középsõ gyermeke(aki múltkor tombolán kihúzta nekünk a grillázst), összeállt és táncoltak, mi meg csak ámultunk. 
Persze együtt járnak néptáncra, de mi sem gondoltuk hogy ennyire szeretik.
Onnan nem volt megállás. A zenének már rég vége volt, de csak táncoltak. 
Olyan cukik voltak(ha én ilyet mondok az már tényleg valami). Végre látom értelmét is annak amire taníttatom.

És a lényeg, mindenki a tombola sorsolást várta. Közben még fellépett valami énekes fiúcska(na jó férfi), de már amúgy is eléggé eltolódott minden, másfél órával és kérdezték nem lehetne e, esetleg, talán hogy tombolázzunk. A válasz "nem" volt, mivel akkor elmegy mindenki. Ránk szóltak, hogy a gyerekek ne hangoskodjanak koncert közben. Bakker koncert! nem opera.
Mi is megvettük a szokásos tíz kis tombolánkat. Én általában valami sajtra vagy kolbászra (nem is én lennék, ha nem kajáról lenne szó) vágyakozom. Na most két fõdíj is volt. Az elsõ egy kacsa. Igazi, élõ, hápogó, kifejlett, naaagy kacsa.
Sorsolás! csak ezt ne mondtam magamban, szerencsénk volt, hogy nem nyertük meg, de a grillázst sem. Nem is baj, ne legyünk már telhetetlenek.
Amilyen hisztisen indult, és még a hét elérhetetlenebbik része is beárnyékolja napjaimat, jól éreztem magam. Még is ki tudtam kapcsolni egy kicsit, cserébe barátnõm bánatait hallgattam. Mindösszesen, ismét nagyon jó volt minden.

Folytats a blogon ... bodzamania.blogspot.com/2014/03/ijasz...

sponsored links

Keres?s