Így készül a profi kovászolt kenyér!
sponsored links
Kevés szexibb dolgot tudok elképzelni egy illatos, ropogós, rusztikus külsejû, saját készítésû vekninél. Nem véletlenül izgat a téma hosszú évek óta és nem vagyok ezzel egyedül, mert mostanság kovászolt kenyeret sütni rettentõen menõ. Saját nevelésû kovászból (errõl itt a részletes cikk!) két éve sütöttem elõször kenyeret (errõl meg itt!) és a kezdeti kudarcaimról akkor részletesen írtam, így ezt a cikket azoknak ajánlom, akik az elõzõeket már olvasták, és nagyjából tudják, mitõl döglik a légy. Ha még kezdõ vagy, akkor sem kell megijedni, hiszen kellõ kitartással, 2-3 hét gyakorlás után már te is bõven profi leszel! Mostani írásomból azt tanulhatod meg, hogyan tudsz otthoni körülmények között ?egész jó? kenyér helyett olyat sütni, aminek a látványától bármelyik kézmûves pék sárgul majd az irigységtõl!
Világéletemben imádtam a kovászolt kenyeret, de még annál is jobban izgatott a kenyér mögött álló alkímia. Vad kovászkultúrával dolgozni ugyanis nem az a mûfaj, mint megsütni egy süteményt. A sütinél ha követed a receptet, pontosan betartasz mindent, akkor a végeredmény is olyan lesz, mint kellene.
Kovászolt kenyeret készíteni ennél sokkal macerásabb, mert az eredmény sosem csak rajtad múlik. Fogd fel úgy, mint egy párkapcsolatot. Ott is annyi a legtöbb, amit tehetsz, hogy beletolod a saját 50 %-od, a többirõl akármennyire szeretnéd, nem te döntesz.
Nos, ahogy azt már mondtam, a kelt tészták ilyen-olyan módon, régóta részei az életemnek, és bár nem vagyok egy nagy Oravecz-Coelho, az biztos, hogy az a néhány alkalom, amikor valami amit sütöttem, nem kelt rendesen meg, mindig összefüggésben volt egy-egy nagyobb szerelmi bánattal. Ilyen alkalom volt az is, amikor az elpusztíthatatlannak hitt kovászomat sikerült hanyagság okán penész általi halálra ítélnem. A kovász ugyanis élõ és érzõ valami, ha jól bánsz vele, szimbiózisban létezik veled, ha viszont elhanyagolod, elpusztul szegény. Amikor kinyírtam az enyémet, azt hittem, a kovászos kenyér korszakom végleg bezárult. A kenyérsütés azonban olyan, akár a drog, leszokhatsz róla, de attól még életed végéig függõ maradsz. Én szóltam. Bennem ezért Elsõ Kovász Halála után két évvel megint eluralkodott az ellenállhatatlan vágy a házilag készült kenyér gyönyörûsége után. Nosza, új adag élesztõkultúrát neveltem, és eredeti technikámat továbbfejlesztve elindultam a tökéletes vekni nyomában. Konzultáltam szakemberekkel (Köszönöm Ormós Gabi, Juhász Misi és Heiszler Olivér!), olvastam könyveket, néztem videokat, és jó pár próbálkozás után megszületett az, amirõl évek óta álmodom. A csodálatos, kívül ropogós héjú, belül ragacsos, enyhén savanykás ízû csoda nagy, szabályos lyukakkal. Hogy mit jelent megsütni egy ilyen kenyeret, kizárólag azok tudják, akik már próbálkoztak vele, mások csak annyit fognak mondani kissé közönyösen, jaj, de szép. Én azonban életemben nem voltam magamra annyira büszke, mint amikor elõször vágtam fel olyan kenyeret, ami belül is tökéletes volt. Most pedig átadom neked is a TUDÁST.
Ez tehát amolyan ?master class? írás, neked, aki már nagyjából tudod, hogy kell kenyeret sütni. Itt az ideje hát, hogy megtanuld, mik azok az apró kis nüanszok, amiknek a végeredménye egy olyan vekni, ami mind kinézetben, mind ízben simán ringbe száll egy profi pék alkotásaival.
Figyelem, csak haladóknak!