MĂĄr rég vĂĄgytam egy olyan mérĂľcsészére, amiben lisztet is, cukrot is lehet mérni mérleg nélkĂźl. Van nekem mérlegem, de gondoltam minek mindig elĂľvenni, amikor egy csészével meg lehet oldani az egészet.

AztĂĄn a sors Ăşgy hozta, hogy meglĂĄttam az Ăźzletben egy ilyen csészét és meg is vettem. 

Szerencsére, az elsĂľ sĂźti, amit az Ăşj szerzeményemmel akartam sĂźtni, az egy jĂłl bevĂĄlt és kedvelt zsemle volt. TĂśbbszĂśr elkészĂ­tettem mĂĄr, Ă­gy tudtam, hogy hogyan is fognak viselkedni a hozzĂĄvalĂłk. Kimértem a fél kilĂł lisztet az Ăşj csészével, hozzĂĄadtam a sĂłt és a két tojĂĄst, felfuttattam az élesztĂľt egy dl langyos tejben, hozzĂĄadtam a liszthez, és elkezdtem Ăśsszedolgozni. Még egy dl tejet meglangyosĂ­tottam, olvasztottam 5 dkg margarint, amit hozzĂĄ kellett volna adni még a masszĂĄhoz, de amikor az élesztĂľs 1 dl tejet hozzĂĄadtam, mĂĄr lĂĄttam, hogy valami nincs rendben, mert mĂĄr kezdett rendesen ĂśsszeĂĄllni a tészta és még hĂĄtra volt az 1 dl tej és az 5 dkg margarin, amit mĂĄr nem vett volna fel. 

Tudtam, hogy nem elég a liszt, mert mĂĄr ismertem a menetet. Szerencsére volt itthon még annyi ...