És tessék, már megint!
sponsored links
Az ember azt hinné, hogy egy idõvel mindent meg tud szokni, vagy éppen elun. Nem tudom mi lehet ebben a mi kis Erdélyi Konyhánkban, de én minden hónapban újra és újra élvezem. Na meg újra és újra átlapozom. Elõször csak úgy hirtelenjében, hogy elüssem azt a nagy kíváncsiságomat, utána meg alaposan, komódosan. Mert jól esik, mert az enyém, a mienk, az olvasóké, mert erdélyi, mert magyar...
Mert ezek az ételek mind kipróbáltak. Mert nem egy egész hadsereg készíti el az ételek fotóit, hanem a kimerült háziasszony-szerkesztõ, akit ráadásul sokszor már nyaggat a família, hogy enne már..
Mert igazi és valódi, mert emberközeli és bármikor elkészíthetõ. A legtöbb recepthez való pedig megtalálható a fagyasztóban, kamrában. Vagy ha nem, akkor meg a sarki boltban.
Na lássuk, mirõl is beszélek:-)
A júliusi lapszám megint nagyon szép lett. A borító vonzó, a vezércikk pedig megér egy kisebbféle misét Hazug Pista történetével, na meg Török Zoltán halászati üzenetével, amit nem ártana megfontolni. Egyet értek vele, a mi asztalainkra szinte már csak ünnepnaponként kerül halhús az asztalra. Vagy nem...(Aktuális: hallottátok, hogy a pangasius állítólag mérgezõ? A net tele van vele, mi a véleményetek róla?)
A hónap háziasszonya a mindig mosolygós Zsuzsika, aki elsõsorban a nagyon guszta csirkegombóclevesével mozgatta meg a fantáziámat, na meg a tepsis csirke vele sült krumplival is. De nagyon! :-)
A teljesség igénye nélkül említeném meg a különdéle rovatokat, így például egy igazi kuriózumot, a bukovinai ízeket, amit a kiadó igazgatója, Varga Károly tolmácsolt nekünk. Megjegyzem, én nagyon szívesen olvastam a rövid ...