És a 2011-es év beiglije címet kapja...
sponsored links
Karácsony nem telhet beigli nélkül. Vagyis én így vagyok vele és akármennyit is szitkozódom miatta, azért minden évben elkészítem remélve, hogy nem reped szét a teteje. Hát igen. Tavaly egy jó receptet találtam a Desszert.eu oldalán, amit elkészítettem és tökéletesnek tûnt, bár kissé zsíros volt a tészta, úgy értem nagyon omlós volt.
A beigli készítés körül olyan legendák keringenek, mint meg kell mérni a tészta súlyát, majd súlyra ugyannyi tölteléket kell bele tenni, hogy ne repedjen szét...hogy egy éjszakát állnia kell a tölteléknek...stb...
Szorgosan méricskéltem az összetevõket, mindent grammra pontosan kimértem, vártam, száradt a beigli, majd kisütöttem és szétrepedt. Mérges voltam, igen! És valahogy száraz is lett vagy nem is tudom.
Amikor felvetettem annak az ötletét, hogy kipróbálok egy másik receptet apa hevesen elkezdett tiltakozni, mert abból szerinte sose sül ki semmi jó és ráadásul ez a beigli tökéletes, mert végre több benne a töltelék, mint a tészta, egyszóval neki megfelel és pont.
De nekem nem!
Hát ebbõl az indíttatásból kezdtem el keresgélni, amikor Adél egyik bejegyzését olvastam, hogy készen lettek a beiglijei. Gondoltam õ mindig olyan jókat készít, elkérem a receptet és fejest ugrom az elkészítésébe.
Limara pékségébe irányított, hát õérte is oda vagyok, úgyhogy "ez rossz nem lehet" címszóval kezdtem neki a sütésnek. :)
Azért bemásolom ide a receptet, hogy meglegyen könnyen bármi történik:
Hozzávalók: ...