Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Én és az éclaire fánk ? 3:1
sponsored links
Történetünk viharos, olykor drámai: elsõre elsöprõ siker (kezdõk szerencséje?), aztán szenvedélyes dobálózás a szemetesbe, értetlenkedés. Rá 10 perce újabb siker, nem értem, ugyanígy csináltam az elõbb is. Passz. Kis idõ elteltével pedig újabb izgulás, mostvajonmilesz, drukkdrukkdrukk, feszült figyelem, és a végén hál?istennek totális siker! Fontos volt a legutóbbi próbálkozás, hiszen ha véletlenül ez nem sikerült volna, akkor döntetlenre állnánk, és nagyon nagy motiváció kellene ahhoz, hogy újra nekiveselkedjek. De így megmenekültünk, továbbra is készülhet éclaire fánk!
Kiskoromban nekem mindig nagy esemény volt, ha anyukám képviselõ fánkot csinált. Imádtam! (Jó, mit nem imádtam?!
) Leettem a kis kalapjukat, aztán lenyaltam a tejszínhabot, és megpróbáltam az alsó részét egyben bekapni, nehogy olyan probléma alakuljon ki, hogy az utolsó falatra túl sok tészta marad krém nélkül, vagy fordítva. Az nagyon rossz. Az itthoni cukrászdákban soha egy pillantást sem vetettem az ekler fánkokra (eleve már ahogy magyarul leírjuk, sejteti, hogy ebbõl a francia csodából valami botrányos margarinos mûcsokoládés förmedvényt csináltak), aztán jött 14 évesen Párizs, és ott a csoda: egy kávékrémes, cukormázas, elmondhatatlanul finom éclaire fánk. Akkor még nem raktam össze, hogy ez ugyanaz a tészta, és ahogy képviselõ fánkot tudunk csinálni otthon, úgy ezt is tudnánk.
Tavaly állt össze a kép, valami tvpaprikás mûsor láttán, aztán amikor a GoodFood magazinban is elolvastam, hogy milyen egyszerû az éclaire fánk tésztája, akkor kétkedve ugyan (ez nem lehet ilyen egyszerû!), de hirtelen felindulásból nekiálltam. Az ?égetésnél? kicsit paráztam (mindjárt leírom mi az), de aztán gond nélkül elkészült életem elsõ éclaire fánkja. Isteni volt, nincs más szó rá! Spóroltunk is vele rendesen, ki volt számolva, hogy ki mennyit ehet belõle.
Égetett tésztából készül a képviselõ fánk, az éclaire fánk, sõt a profiterol is. Azért hívják égetettnek, mert a zsiradék+folyadék egyveleget felmelegítjük, majd lisztet keverünk bele, ekkor a tészta összeáll egy nagy gombolyaggá, és ilyenkor még kis lángon égetni kell a tésztát. Fakanállal kevergetjük, lökdössük a kis gombócot, ami akkor jó, ha a tészta vékony réteget képez az edény alján. Rengeteg receptet megnéztem az elsõ próbálkozás után: használnak margarint, vajat, olajat, folyadéknak pedig vizet, vagy tejet. A liszt örök, és néha cukor is társul hozzá. Kis kutatásom során eléggé eltérõ arányokkal találkoztam, ki is fogom próbálni majd õket. De most még kellett a sikerélmény, így maradtam az eddig bevált (akkor egyszer mi történt?! sohasem derül ki, örök rejtély!) receptnél:
Hozzávalók az égetett tésztához:
100 gr vaj
100 gr Rama
200 ml víz
1 csipet só
1 ek. kristálycukor
200 gr liszt
6 tojás
Az elején mérjünk ki mindent (máskor nem vagyok ennek a híve, de itt nincs idõnk, minden kéznél kell, hogy legyen), és törjük föl a tojásokat egy tálba. Ahogy már fent is írtam: a vajat, margarint feltesszük a vízzel egy edényben. Amikor gyöngyözõdni kezd, tegyük bele a cukrot és egy csipet sót, majd szórjuk bele az összes lisztet és egy fakanállal keverjük el csomómentesre. Gyors mozdulatokkal kell dolgozni. Amikor már kis golyóvá vált a tésztánk, még egy percig hagyjuk a tûzön az edényt és kevergessük, égessük a tésztát. Ezután én átdobtam a tésztát egy nagy mûanyagtálba, hogy hûljön egy kicsit, mielõtt hozzákeverjük a tojásokat. Ehhez én már kézi mixert használok: egyesével kerülnek bele a tojások, mindig jó alaposan elkeverve. Bevallom, most is volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy eláshatom örökre az éclaire fánkjaimat, ugyanis az utolsó tojásnál a tészta már teljesen ráragadt a habverõ karjaira, alig bírtam leszedni róla. De úgy látszik ez nem probléma.
Az így kapott masszát habzsákba töltjük és tetszõleges hosszúságú csíkokat húzunk. Ne legyen azért se túl kicsi, se túl nagy, és figyeljünk arra is, hogy azok amik egy tepsibe (sütõpapírra) kerülnek, nagyjából egyforma mértek legyenek, hogy egyenletesen süljenek át. Én egy 1cm átmérõjû habzsákkal dolgoztam, jó nagy fánkok lettek. Csináltam egy tepsit, amibe kis kupacokat nyomtam, egy másikba pedig ?rendes? éclaire csíkokat, olyan 12 cm-eseket. Ekkora mennyiségbõl 16 db majdnem öklömnyi puffancs sült, és 10 db éclaire. Mivel ragacsos a tészta, elképzelhetõ, hogy a kinyomásnál nem sikerül szépen lezárni a fánkokat és kis csúcsok maradnak. Ezeket vizes kézzel le tudjuk simítgatni, sõt simogassuk is le, mert ezek könnyen megégnek sütés közben. Mielõtt betennénk a tepsit a 180 fokos sütõbe, vizezzük be az ujjainkat és spricceljük le a fánkokat. Ez a víz azért kell, mert sütés közben a tészta a gõztõl emelkedik meg. 20-25 perc alatt megsülnek.
Hozzávalók a krémhez (a fenti fánkmennyiséghez):
2 csomag pudingpor (én most csokisat használtam, de szerintem pont tök mindegy volt, mert nem érzõdött átütõen a csoki)
8 dl tej
10 ek. kristálycukor
10 dkg vaj
1-2 ek. porcukor
1 ek. sütõrum
1,5 csomag gesztenyemassza (375gr)
400 ml habtejszín
A pudingot megfõzzük szokás szerint, de csak 4 dl tejet használunk hozzá. Hagyjuk kihûlni (ha letakarjuk egy folpackkal, akkor nem bõrösödik meg). A vajat kihabosítjuk a porcukorral és a sütõrummal, majd több részletben hozzákeverjük a kihûlt pudingot és a gesztenyemasszát. Felverjük a tejszínhabot, és óvatosan beleforgatjuk a krémbe.
Ezt a krémet is habzsákba töltjük, és megtöltjük a fánkokat. A puffancsokon, ahol eleve volt egy kis lyuk, vagy könnyen szét lehetett húzni kicsit a tésztát, kis rést csinálunk, ebbe dugjuk a habzsák csövét és addig töltjük a krémmel, amíg ellenállást nem érzünk, meg nem telik az üreg. Az éclaire esetében félbevágjuk a fánkot és betöltjük a krémet.
Ezeknél a fánkoknál szokás cukormázzal díszíteni a tetejüket. Mivel most nagyon siettem (farsangi buliba voltunk hivatalosak) nem akartam hosszú órákat a dekorálással tölteni (máskor kifejezetten nyugtató, terápiás tevékenység a cukormázakkal, cukorgyöngyökkel való díszítgetés), íme a legegyszerûbb cukormázas díszítés:
3 ek. porcukor
1 ek. kakaópor
pár kiskanál hideg víz
A porcukrot és kakaóport elõször kiskanállal összekeverjük, a kisebb rögöket szétnyomjuk. A vizet kanalanként keverjük hozzá, ezzel tudjuk szabályozni, hogy mennyire lesz folyékony a máz. Olyan máz kell, ami nem folyik le rögtön, nem terül szét nagyon, de még folyékon, lehet csurgatni. Kísérletezzünk bátran! A fánkokat szorosan egymás mellé tettem, hogy a lehetõ legkevesebb máz menjen kárba :p és kiskanállal csíkokat csorgattam rájuk.
A sietség miatt nem is volt idõm fotózni, ezért hoztam pár régebbi képet:
Itt vaníliakrém (1 csomag vaníliás pudingpor, 4 dl tej, 5 ek. kristálycukor, 1 vaníliás cukor, 7 dkg vaj, 250 ml tejszín ? hasonlóan elkészítve, mint fent olvasható) került a fánkokba, egy kis házi eperlekvárral együtt. Kétféle cukormázat készítettem: egy barackos és egy pink árnyalatút (Wilton gél állagú festékkel) és ezt a kettõt vegyítettem a fánkok tetején.
Itt pedig a legelsõ éclaireimet láthatjátok: bennük kávés csokikrém (hasonló pudingos alap, csokipudinggal + olvasztott étcsokival + kis tejszínben feloldott neszkávéval), tetejükön a cukormáz és színes kristálycukor (akkor még a Butlersben vettem, sok színben lehetett kapni, nem tudom, hogy van-e még), valamint csoki.
Mandulás piskótatekercs trüffelkrémmel
Oreo-s brownie torta
Banoffee sajttorta
Csokis-diós banánkenyér
Kiskoromban nekem mindig nagy esemény volt, ha anyukám képviselõ fánkot csinált. Imádtam! (Jó, mit nem imádtam?!
) Leettem a kis kalapjukat, aztán lenyaltam a tejszínhabot, és megpróbáltam az alsó részét egyben bekapni, nehogy olyan probléma alakuljon ki, hogy az utolsó falatra túl sok tészta marad krém nélkül, vagy fordítva. Az nagyon rossz. Az itthoni cukrászdákban soha egy pillantást sem vetettem az ekler fánkokra (eleve már ahogy magyarul leírjuk, sejteti, hogy ebbõl a francia csodából valami botrányos margarinos mûcsokoládés förmedvényt csináltak), aztán jött 14 évesen Párizs, és ott a csoda: egy kávékrémes, cukormázas, elmondhatatlanul finom éclaire fánk. Akkor még nem raktam össze, hogy ez ugyanaz a tészta, és ahogy képviselõ fánkot tudunk csinálni otthon, úgy ezt is tudnánk.Tavaly állt össze a kép, valami tvpaprikás mûsor láttán, aztán amikor a GoodFood magazinban is elolvastam, hogy milyen egyszerû az éclaire fánk tésztája, akkor kétkedve ugyan (ez nem lehet ilyen egyszerû!), de hirtelen felindulásból nekiálltam. Az ?égetésnél? kicsit paráztam (mindjárt leírom mi az), de aztán gond nélkül elkészült életem elsõ éclaire fánkja. Isteni volt, nincs más szó rá! Spóroltunk is vele rendesen, ki volt számolva, hogy ki mennyit ehet belõle.
Égetett tésztából készül a képviselõ fánk, az éclaire fánk, sõt a profiterol is. Azért hívják égetettnek, mert a zsiradék+folyadék egyveleget felmelegítjük, majd lisztet keverünk bele, ekkor a tészta összeáll egy nagy gombolyaggá, és ilyenkor még kis lángon égetni kell a tésztát. Fakanállal kevergetjük, lökdössük a kis gombócot, ami akkor jó, ha a tészta vékony réteget képez az edény alján. Rengeteg receptet megnéztem az elsõ próbálkozás után: használnak margarint, vajat, olajat, folyadéknak pedig vizet, vagy tejet. A liszt örök, és néha cukor is társul hozzá. Kis kutatásom során eléggé eltérõ arányokkal találkoztam, ki is fogom próbálni majd õket. De most még kellett a sikerélmény, így maradtam az eddig bevált (akkor egyszer mi történt?! sohasem derül ki, örök rejtély!) receptnél:
Hozzávalók az égetett tésztához:
100 gr vaj
100 gr Rama
200 ml víz
1 csipet só
1 ek. kristálycukor
200 gr liszt
6 tojás
Az elején mérjünk ki mindent (máskor nem vagyok ennek a híve, de itt nincs idõnk, minden kéznél kell, hogy legyen), és törjük föl a tojásokat egy tálba. Ahogy már fent is írtam: a vajat, margarint feltesszük a vízzel egy edényben. Amikor gyöngyözõdni kezd, tegyük bele a cukrot és egy csipet sót, majd szórjuk bele az összes lisztet és egy fakanállal keverjük el csomómentesre. Gyors mozdulatokkal kell dolgozni. Amikor már kis golyóvá vált a tésztánk, még egy percig hagyjuk a tûzön az edényt és kevergessük, égessük a tésztát. Ezután én átdobtam a tésztát egy nagy mûanyagtálba, hogy hûljön egy kicsit, mielõtt hozzákeverjük a tojásokat. Ehhez én már kézi mixert használok: egyesével kerülnek bele a tojások, mindig jó alaposan elkeverve. Bevallom, most is volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy eláshatom örökre az éclaire fánkjaimat, ugyanis az utolsó tojásnál a tészta már teljesen ráragadt a habverõ karjaira, alig bírtam leszedni róla. De úgy látszik ez nem probléma.
Az így kapott masszát habzsákba töltjük és tetszõleges hosszúságú csíkokat húzunk. Ne legyen azért se túl kicsi, se túl nagy, és figyeljünk arra is, hogy azok amik egy tepsibe (sütõpapírra) kerülnek, nagyjából egyforma mértek legyenek, hogy egyenletesen süljenek át. Én egy 1cm átmérõjû habzsákkal dolgoztam, jó nagy fánkok lettek. Csináltam egy tepsit, amibe kis kupacokat nyomtam, egy másikba pedig ?rendes? éclaire csíkokat, olyan 12 cm-eseket. Ekkora mennyiségbõl 16 db majdnem öklömnyi puffancs sült, és 10 db éclaire. Mivel ragacsos a tészta, elképzelhetõ, hogy a kinyomásnál nem sikerül szépen lezárni a fánkokat és kis csúcsok maradnak. Ezeket vizes kézzel le tudjuk simítgatni, sõt simogassuk is le, mert ezek könnyen megégnek sütés közben. Mielõtt betennénk a tepsit a 180 fokos sütõbe, vizezzük be az ujjainkat és spricceljük le a fánkokat. Ez a víz azért kell, mert sütés közben a tészta a gõztõl emelkedik meg. 20-25 perc alatt megsülnek.
Hozzávalók a krémhez (a fenti fánkmennyiséghez):
2 csomag pudingpor (én most csokisat használtam, de szerintem pont tök mindegy volt, mert nem érzõdött átütõen a csoki)
8 dl tej
10 ek. kristálycukor
10 dkg vaj
1-2 ek. porcukor
1 ek. sütõrum
1,5 csomag gesztenyemassza (375gr)
400 ml habtejszín
A pudingot megfõzzük szokás szerint, de csak 4 dl tejet használunk hozzá. Hagyjuk kihûlni (ha letakarjuk egy folpackkal, akkor nem bõrösödik meg). A vajat kihabosítjuk a porcukorral és a sütõrummal, majd több részletben hozzákeverjük a kihûlt pudingot és a gesztenyemasszát. Felverjük a tejszínhabot, és óvatosan beleforgatjuk a krémbe.
Ezt a krémet is habzsákba töltjük, és megtöltjük a fánkokat. A puffancsokon, ahol eleve volt egy kis lyuk, vagy könnyen szét lehetett húzni kicsit a tésztát, kis rést csinálunk, ebbe dugjuk a habzsák csövét és addig töltjük a krémmel, amíg ellenállást nem érzünk, meg nem telik az üreg. Az éclaire esetében félbevágjuk a fánkot és betöltjük a krémet.
Ezeknél a fánkoknál szokás cukormázzal díszíteni a tetejüket. Mivel most nagyon siettem (farsangi buliba voltunk hivatalosak) nem akartam hosszú órákat a dekorálással tölteni (máskor kifejezetten nyugtató, terápiás tevékenység a cukormázakkal, cukorgyöngyökkel való díszítgetés), íme a legegyszerûbb cukormázas díszítés:
3 ek. porcukor
1 ek. kakaópor
pár kiskanál hideg víz
A porcukrot és kakaóport elõször kiskanállal összekeverjük, a kisebb rögöket szétnyomjuk. A vizet kanalanként keverjük hozzá, ezzel tudjuk szabályozni, hogy mennyire lesz folyékony a máz. Olyan máz kell, ami nem folyik le rögtön, nem terül szét nagyon, de még folyékon, lehet csurgatni. Kísérletezzünk bátran! A fánkokat szorosan egymás mellé tettem, hogy a lehetõ legkevesebb máz menjen kárba :p és kiskanállal csíkokat csorgattam rájuk.
A sietség miatt nem is volt idõm fotózni, ezért hoztam pár régebbi képet:
Itt vaníliakrém (1 csomag vaníliás pudingpor, 4 dl tej, 5 ek. kristálycukor, 1 vaníliás cukor, 7 dkg vaj, 250 ml tejszín ? hasonlóan elkészítve, mint fent olvasható) került a fánkokba, egy kis házi eperlekvárral együtt. Kétféle cukormázat készítettem: egy barackos és egy pink árnyalatút (Wilton gél állagú festékkel) és ezt a kettõt vegyítettem a fánkok tetején.
Itt pedig a legelsõ éclaireimet láthatjátok: bennük kávés csokikrém (hasonló pudingos alap, csokipudinggal + olvasztott étcsokival + kis tejszínben feloldott neszkávéval), tetejükön a cukormáz és színes kristálycukor (akkor még a Butlersben vettem, sok színben lehetett kapni, nem tudom, hogy van-e még), valamint csoki.
Hasonló bejegyzések:
Mandulás piskótatekercs trüffelkrémmel
Oreo-s brownie torta
Banoffee sajttorta
Csokis-diós banánkenyér