Éliás, Tóbiás egy tál dödölle
sponsored links
Életemben elõször csináltam dödöllét, de valószínûleg nem utoljára. A férjem odáig volt érte, és nekem is nagyon ízlett. Csütörtökön a BNV-n voltam, és ott árultak dödöllét. Akkor nem kóstoltam meg, de annyira jól nézett ki, hogy úgy döntöttem, ezt nekem is ki kell próbálnom.
Több receptet megnéztem a neten, de leszámítva a krumpli-liszt arányát, az elkészítés módját illetõen mindegyik azonos volt: olajat/zsírt hevítünk, rajta hagymát pirítunk, erre szaggatjuk rá kanállal a lisztes krumplit.
Két adag dödöllét csináltam, az egyik adagot eltettem a hûtõbe másnapra, a másik adagot pedig a recept szerint az üvegesre pirított hagymára szaggattam.
Nem lett rossz, de egy pici gondom volt vele: nem úgy sült át a krumpli, ahogyan én szerettem volna, és túl sok zsírt szívott magába. Az ok egyszerû: a hagyma kicsit lehûti a forró zsírt, ráadásul valamennyi nedvességet is enged, és a krumpli fõ is (pontosabban szétfõ) és sül is egyszerre a zsírban. Nem kétlem, hogy a dödöllének pont ilyennek kell lennie, de én jobban szerettem volna, ha egy kicsit ropogósabb lesz.
Nos, a hûtõben pihenõ adag lett az igazi. Az egy napos állás kifejezetten jót tett neki. A sütési sorrenden is változtattam, és így egyszerûen tökéletes lett. A férjemnek is ez a variáció ízlett jobban.
Hozzávalók ...