ÉDESKÖMÉNY-ALMA SALÁTA MÁKOS DRESSZINGGEL
sponsored links
Nem, még nem tûntem el teljesen, de tudom hogy szûk 2 hete került be az utolsó bejegyzés. Aki követi a blogot az tudja, hogy nem éppen a legkönnyebb idõszak ez most nekünk: csomagolunk, pakolunk, dobozba zárjuk az életünk fontos, apró darabjait. Amiket eddig bedobozoltam azok a konyhai kütyüim, azokból is fõleg azok, amikbõl 2 is van, vagy pedig nagy-nagy lieblingek. Ezen kívûl a fiam kedvenc könyvei: valamennyi Thomas, néhány Boribon és Bogyó és Babóca. Merthogy ha ezek itthon maradnak, akkor bizony kint nem tudom pótolni! Vagy tud valaki Angliában magyar nyelvû könyvesboltot??? Biztosan nem a sarki kisboltban lehet beszerezni...
Másrészt pedig szintén 2 hete annak, hogy megbetegedett a fényképezõgépünk. Na nem nagyon, de bekoszolódott és szakember segítsége kellett a tisztogatáshoz. Nagyon hiányzott! Hiába megvan a régebbi párja, az nem 100%-os. Pedig szûk egy éve még nem láttam a különbséget a kettõ között. Akkor egy este betoppant a Férjem kezében az új géppel. Mosolygott. És ezt mire fogjuk használni?-kérdeztem én. Kajafotózásra!-válaszolta. De hiszen arra a régi is nagyon jó volt!-mondtam. Majd megmutogatta, hogy melyik milyen képet csinál, de nem láttam különbséget. Semmit. Bezzeg most! Hiába, rákattantam a fotózásra. Sajnos költséges hobby...
Most már azonban visszakaptuk, így a következõ napokban az utolsó budapesti bejegyzések kerülnek fel. Azután gondolom egy hosszú szünet következik. De ha fellélegeztünk megint jövök, mondjuk egy jó kis fish and chips-szel :-) Ja, az azért fontos, hogy mi került a dobozokba: búzadara (az állítólag kint nem kapható, viszont ha nincs tejbegríz lázadás tör ki), jó kis füzéri pirospaprika, a tonkabab készletem, mert az megbuggyan mire megint látom, és persze jönne velem a Túró Rudi is, de az nem megoldható :-( Minden mást azt hiszem elajándékozok, ami romlandó.
A mai napom egyébként szörnyû volt: az ebéddel kezdõdött. Datolyás-fügés-mézes csirkecombokat ...