Édes, sütõtökös emlékek
sponsored links
A sütõtök nagyon elõkelõ helyet foglal el a szívemben: egyszerûen imádom. De egyetlen módon vagyok hajlandó elfogyasztani: sütve. A szülõfalumban döblicnek hívják. Nagyanyám (Mari mamám) kertjében ott termett a ganédomb árnyékában, a jó szerves trágyától szép kerekre hízott. Õsszel leszedték és a ház hátsó falén elhelyezett polcszerû deszkán szépen sorba állították. Most is látom magam elõtt, ahogy a szép kerek döblicek ott sorakoznak és az elsõ dérre várnak, mert addig nem lehetett megenni, amíg a dér meg nem csípte. Ez volt a szabály! Aztán, mikor megjött a várva-várt dér, nagyanyám elkezdte sütni a döbliceket. Egy viharvert sparhert ajtó nélküli sütõjében. Amikor megérkeztünk hozzá, finom sütõtökillat lengte be a szobáját. Felültünk a padládára és élvezettel faltuk a hidegtõl kipirulva a jó meleg tököt. Még most is érzem a tök illatát és a nagyanyám szobájának a szagát, most már tudom, hogy az alapszagot a vetett ágyba eldugott bazsalikom adta meg. Amikor megérzem a bazsalikom illatát még most is könnyes lesz a szemem.
Mióta elkerültem otthonról és nagyanyám meghalt, minden késõ õsszel keresem a régi illatot és ízt. Sokféleképpen véggiggondoltam már, hogymitõl volt az a tök olyan jó.
Volt több ötletem: ...
Mióta elkerültem otthonról és nagyanyám meghalt, minden késõ õsszel keresem a régi illatot és ízt. Sokféleképpen véggiggondoltam már, hogymitõl volt az a tök olyan jó.
Volt több ötletem: ...