Nem vagyok édesszĂĄjĂş. Nagyon nem. Torta kizĂĄrt, sĂźteményekbĂľl is nagyon, de nagyon vĂĄlogatĂłs vagyok. MielĂľtt mindenki summĂĄznĂĄ, hogy biztosan ĂĄllandĂłan diétĂĄzom, elĂĄrulom, hogy nem, mindĂśssze hadilĂĄbon ĂĄllok az édes Ă­zzel. Ugye milyen irigylésre méltĂł? Nincsenek is sĂşlyproblémĂĄim, ha vannak is, gyorsan formĂĄba tudom hozni magamat.

Majdnem szĂĄz szĂĄzalékig biztos vagyok abban, hogy a jelenkori elhĂ­zĂĄs és kapcsolĂłdĂł tĂ­pusbetegségek sokkal inkĂĄbb a tĂşlzott édességfogyasztĂĄsnak kĂśszĂśnhetĂľek, mint mondjuk a tĂśmĂśtt libafogyasztĂĄsnak. Persze hazabeszélek.

Azért tértem ki a fenti gondolatokra, mert persze azt sem tartanĂĄm normĂĄlisnak, ha nem ennék, és nem kĂ­vĂĄnnék egyĂĄltalĂĄn édességet. Dehogynem. RitkĂĄn, és csak megfelelĂľ mennyiségre és minĂľségre szorĂ­tkozva. A tuile az egyik olyan édesség, amit nagyon szeretek. EbbĂľl is csak egy-egy adagot készĂ­tek, mert ebbĂľl sem ĂśsztĂśnzĂśm sem magamat, sem a csalĂĄdot tĂşlfogyasztĂĄsra. Frissen, ropogĂłsan fogyjon el, és vĂĄrakozĂĄssal nézzĂźnk elébe, hogy mikor készĂ­tek belĂľle egy Ăşjabb ...