Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
zölddió befõtt
sponsored links
már tavaly is készítettem, akkor is ennek a receptnek alapján, mert ez állt a legközelebb ahhoz az ízhez amit még gyermekkoromból õrzök: az orosz zölddió befõtt, az akkori kor egy ritka gasztronómiai különlegessége (a bulgár kagylókonzerv mellett), ami persze akkoriban inkább mint "szükség idején minden ehetõ" felkiáltással kerülhetett elõször kipróbálásra még amikor ezt elõször valaki kitalálhatta, legalábbis a családi anekdoták között is szerepel némiképp elborzadt hangon elbeszélve hogy nagymamám a háború idején az éhínségkor zölddiót(!) meg csigát(!) volt kénytelen enni és készíteni a gyerekeknek... Nem tudom hogy vigasztalta-e volna a tudat hogy késõbb ezek milyen kulináris csemegék lettek.
Sok munka van vele, de kezdjük is rögtön az elején:
GUMIKESZTYÛ! enélkül még csak ne is gondoljunk a dióra, annyira fog, és gumikesztyûbõl is érdemes strapabírót venni.
Szerezzünk be sok körülbelül június elején zölddiót , ami akkor jó még, amikor egy villával, vagy kötõtûvel akadály nélkül átszúrható. Érdemes próbaképp egy-kettõt félbevágni, vagy többször is megszurkálni hogy biztosak legyünk hogy nem kezdett már keményedni a héj belül. majd mindet megszurkáljuk, vagy villával, vagy kötõtûvel többször. Persze spriccel, figyeljünk erre is oda. és nem, az én - képen látható - kesztyûm nem volt elég strapabíró, egy hétig járhattam utána fekete gyászkeretes ...