Brumi utolsĂł napja az ĂłvodĂĄban. HĂĄt ez is eljĂśtt. Persze, hogy eljĂśtt, négy év gyorsan lepereg. Szinte észre sem veszi az ember. És az ĂśnĂĄllĂł élet elsĂľ sikereit felmutatĂł, a szobatisztasĂĄg elérése feletti diadalmĂĄmorral ĂĄtitatott, selypĂ­tĂľ, kantĂĄrosnadrĂĄgos, babaarcĂş kis csomagocskĂĄbĂłl biciglizĂľ, lovaglĂł, hĂślgyeket elĂľreengedĂľ*, kicsiket istĂĄpolĂł, hajĂłrajongĂł Ăśntudatos hatésféléves lett. Erre a jeles eseményre az egész csalĂĄd kivonult. Brumipapa felhĂ­vta a figyelmemet arra, hogy egyeztessĂźk ĂłrĂĄinkat, mert le nem maradna kisfia igazi ĂłvodĂĄbĂłl valĂł ballagĂĄsĂĄrĂłl. Apuka szépen elbeszélgetett az ĂłvĂłnénikel, amĂ­g mi kiĂźrĂ­tettĂźk a kis ĂśltĂśzĂľszekrényt. Volt ott minden: vadĂĄszrepĂźlĂľgépes kĂĄrtya, kinĂľtt csereruhĂĄk, botok és kavicsok garmadĂĄja, madĂĄrtollak, valamit ĂśnbehĂşzĂł facsavar és kĂźlĂśnbĂśzĂľ szĂśgek. Az egészet bepakoltuk a tĂťzoltĂłjeles lenvĂĄszonszatyorba (amit jĂśvĂľre egy szerencsés kézzel beszerzett ujjlenyomatos-rendĂľrséges fog felvĂĄltani).

Az érintett kĂźlĂśnĂśsképpen nem volt meghatva, hazafelé Ăşton arrĂłl csacsogott, hogy hogyan fogja Beni batĂĄrjĂĄval annak hajĂłit megszuperĂ­teni és vĂ­zre bocsĂĄjtani. Csak az ĂśregszĂźlék voltak megilletĂľdve. Mert hĂĄt kit hozzanak az ĂłvodĂĄba azutĂĄn?

Ez a kedvenc fĂľzelékem. Szeretem, ha nem egy ragacsos masszĂĄban ĂźldĂśgélnek a frisszĂśld borsĂłszemek, ezért habarom be.

HozzĂĄvalĂłk

ZĂśldborsĂł (ha frissen, hĂźvelyestĂľl vesszĂźk, akkor bĂľ egy kilĂł) ...

sponsored links