MustĂĄr és fokhagymĂĄs besamel kell a zsenge babhoz, hogy valĂłban zĂśldségnek tĂťnjĂśn. Rég ettem ilyet, most is csak a kedves mama ĂśnfelĂĄldozĂĄsa miatt.

Minden nĂľnek van valami gyengéje. Klaunak a cipĂľk, Sylvinek a cicĂĄk meg a szĂśrf, IcĂĄnak az élĂľ szĂśvete a fém vĂĄzĂĄn vĂĄzon, a mamĂĄnak meg a shopping, de nem ĂĄm akĂĄrmit, hanem bĂĄrmit. BĂĄrmit, amit a piacon lehet kapni. Malackaraj, Ăľszibarack, bazsalikom palĂĄnta, vagy mazsola. Mindent megvesz, és mindent hazahord, de mindenbĂľl a legszebbet, és mindrĂľl tudja hol termett, ki termesztette.

Õ az anyósom.

 Szeretem a kedves mamĂĄt, ezért merem magamnak megengedni, hogy ezt a kétes hangzĂĄsĂş, kedves jelzĂľt elé tegyem. Mama a hét minden ĂĄldott napjĂĄn a piacon kezd. Szerintem Ăľ az elsĂľ aki betĂłdul a nyitott kapun. Mindenkit ismer, és ennek nem csak az az oka, hogy elĂľtte semmi mĂĄst nem csinĂĄlt egész életében, mint Debrecen iskolĂĄs gyermekeit tanĂ­totta, hanem az is, hogy amiĂłta nyugdĂ­jas, minden nap oda jĂĄr. CsakĂşgy mint az iskolĂĄba. IdĂľben ott van, lelkiismeretesen végigmustrĂĄlja a ...