Zöld paradicsom télire

2011-10-19

sponsored links


A Tamás nagymamája mindent jobban csinált nálam. Minden nap volt fõtt étel, mindig pont annyi, amennyi kellett. Nem volt végtelen a repertoárja, sosem volt náluk karibi rizses csirke, de az az x darab étel, amit egyébként mind imádtak, mindig a jól ismert, MEGBÍZHATÓ minõségben készült, és biztosan lehetett rá számítani, hogy lesz is még, nem egy extrém kihágás eredménye. A jó, hûvös (tiszta és rendes) kamra tele volt finom lekvárokkal (igen, csipkével is), befõttekkel, szörpökkel, savanyúságokkal, szárított gombával, és karácsony meg húsvét elõtt szépen megtelt mindenféle remek süteménnyel (nem kell mondanom, hogy ugyanazokkal, az unokák által ismert és szeretett sütikkel (nem bantusztáni tavaszköszöntõ pitével és társaival). Az étkeztetés kiszámítható és tökéletes volt. Ja, és persze mindezt fillérekbõl, mert az igazi háziasszony ezt is tudja. A tenyérnyi konyha nem csak ezt tudta, hanem ott volt a nagymama varrógépe is, ott varrt és szabott (nem a szoba közepén), ingeket meg fess nacikat a fess unokákra. Tényleg gyönyörûen.
Sajnos, már nem találkoztunk olyan sokszor, hogy a teljes kínálatot végig tudtam volna kóstolni, az meg aztán végképp meg sem fordult a fejemben, hogy elkérjem a recepteket, a halandóság nemigen fordul meg a fiatalok fejében.
Aztán most ott állok, hogy bezzeg a nagymama nemtudommije milyen finom volt, és úgy kéne reprodukáljam, hogy nemhogy nem kóstoltam, de még csak nem is láttam soha. Az egyik ilyen kanizsai tökéletesség a zöldparadicsom-savanyúság volt.Annyit lehet róla tudni, hogy nagyon-nagyon finom volt, és hagyma is volt benne:)
Egyszer már tettem el, az a recept mûködött, de nekünk nem ízlett, túl ecetesnek találtuk (és persze rögtön kiderült, hogy a nagymamáé nem ilyen volt). Akkoriban még nem írtam fel a receptek forrását, szóval, sajnos, nem tudom belinkelni, de ...

Folytats a blogon ... csincsilla.blogspot.com/2011/10/zold-...

sponsored links

Keres?s