CsĂĄszĂĄr JĂłzsef: SzelĂ­d szellĂľ

Volt egy kis vĂĄros a hegyekben, nem a hegyhĂĄton, nem is a vĂślgy aljĂĄn, hanem a kettĂľ kĂśzĂśtt, félĂşton. Ezért a vĂĄroskĂĄban volt lent és fent. Csakhogy a felvég volt lent, az alvég pedig fent. De nem is emiatt mondom el ezt a kis tĂśrténetet, hanem egészen mĂĄsért.

A vĂĄroskĂĄban az emberek nagyon vidĂĄman éltek. Az utcĂĄk és parkok telis-tele szebbnél szebb fĂĄkkal és virĂĄgokkal. A virĂĄgok kĂśzĂśtt, a fĂĄk alatt, az utcĂĄkon és tereken azonban mindenféle érdekes dolog hevert szanaszét. Volt ott ĂśntĂśttvas kĂĄlyhakarika, gyĂťrĂśtt, régi képesĂşjsĂĄg, mĂťanyag uzsonnĂĄszacskĂł, lyukas lavĂłr, de még csikĂłsparheltlĂĄb is. Hevert ott minden, amit az ember el tud képzelni, de még az is, amit nem. No, nem olyan sok, amitĂľl a virĂĄgok mĂĄr nem pompĂĄzhattak, és a fĂť nem zĂśldellhetett volna. Nem is nagyon zavarta az ott élĂľket, mĂĄr megszoktĂĄk. Néha még ĂśrĂźltek is, ha talĂĄltak egy kidobott lyukas fazekat, hazavitték, és muskĂĄtlit Ăźltettek bele, mely aztĂĄn ott virĂ­tott rendezett portĂĄikon ĂĄllĂł, szépen meszelt hĂĄzaik tornĂĄcĂĄn. A kisebbeket az ablakokba tették. A gyerekek pedig a talĂĄlt karikĂĄkhoz a talĂĄlt drĂłtokbĂłl karikahajtĂłt hajlĂ­tottak, és naphosszat jĂĄtszottak vele az utcĂĄn le s fel, szaladgĂĄlva. És ez Ă­gy ment volna talĂĄn a vilĂĄg végezetéig, ha a hegyi barlangban lakĂł SzelĂ­d SzellĂľ egyszer meg nem jĂĄrja. De megjĂĄrta, és ettĂľl szelĂ­dsége mindjĂĄrt elszĂĄllt. Igaz, nem végleg. De ezzel vĂĄrjunk még, haladjunk csak szép sorjĂĄban.

Mi is tĂśrtént valĂłjĂĄban? A szellĂľ minden este és hajnalban bejĂśtt a vĂĄrosba, végigsuhogott az utcĂĄkon, sikĂĄtorokon, nagyot tĂĄncolt a tereken és parkokban, megsimogatta a fĂĄk leveleit, széthordta a virĂĄgok illatĂĄt. ÖsszekĂłcolta kicsit az emberek hajĂĄt, vicces kedvében néha leemelte kalapjukat, és nagyot kacagva suhant tovĂĄbb. De egyik este, mikor ugyanĂ­gy jĂĄtszott, suhant, beleakadt a haja ...

sponsored links