Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Zöld mese a Föld napjára
sponsored links
Április 22-én, vasárnap a Föld napja lesz.
Nem mondom, hogy sokszor, de elégszer eszembejut, vajon milyen világot hagyunk gyerekeinknek, unokáinknak. Amióta Zsozsó és Gabó "megérkeztek" közénk, azóta sokkal gyakrabban felmerül bennem, mit fognak õk látni 20 vagy 50 év múlva gyönyörû erdeinkbõl, rétjeinkbõl, s vajon lesz-e még tiszta, iható víz, tiszta levegõ számukra, vajon a sokat jósolt klímaváltozás bekövetkezik-e. A végeredmény, hogy aggódom és reménykedem, még élhetõ lesz az a világ is.
BENCSIK ANTAL: A VIRÁGBA BORULT VÁROS
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas fallal körülvett, szürke város, csupa acél és beton. Nem volt ebben a városban egyetlen fa, egyetlen szál virág, de még egy árva fûszál sem, ami megtörte volna az örök szürkeséget ? csak gyárak, égig nyúló kéményekkel, füstös kocsmák, és lakótelepek, cipõsdoboz méretû, zsúfolt lakásokkal, ahol elnyûtt cipõkhöz hasonló, nyúlott ábrázatú, boldogtalan emberek éltek.
A város urai, három vénségesen vén, nagyszakállú aggastyán, egy szürke vasbetonkupolában laktak a mértani pontossággal megszerkesztett sugárutak metszéspontjában, s vénségük ellenére hatalmas erõvel bírtak. Fanyûvõnek hívták az egyiket, Vasgyúrónak a bátyját, s a három közül a legvénebbet Hegyhengergetõnek. Õk emelték a kapuk nélküli, magas fallal körülvett, szürke várost, de hogy milyen régen, arra már senki nem emlékezett. Fanyûvõ letarolt körülötte minden erdõt, eltiport minden szál virágot, és gonoszul izzó tekintetével hamuvá perzselte az utolsó fûszálat is. Vasgyúró ölszámra tépte ki a meggyötört föld zsigereit, és egyre mélyebb bányákat fúrt, onnan hordta fel a vasat, amibõl a város szörnyû csontvázát összegyúrta. Hegyhengergetõ ...
Nem mondom, hogy sokszor, de elégszer eszembejut, vajon milyen világot hagyunk gyerekeinknek, unokáinknak. Amióta Zsozsó és Gabó "megérkeztek" közénk, azóta sokkal gyakrabban felmerül bennem, mit fognak õk látni 20 vagy 50 év múlva gyönyörû erdeinkbõl, rétjeinkbõl, s vajon lesz-e még tiszta, iható víz, tiszta levegõ számukra, vajon a sokat jósolt klímaváltozás bekövetkezik-e. A végeredmény, hogy aggódom és reménykedem, még élhetõ lesz az a világ is.
BENCSIK ANTAL: A VIRÁGBA BORULT VÁROS
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas fallal körülvett, szürke város, csupa acél és beton. Nem volt ebben a városban egyetlen fa, egyetlen szál virág, de még egy árva fûszál sem, ami megtörte volna az örök szürkeséget ? csak gyárak, égig nyúló kéményekkel, füstös kocsmák, és lakótelepek, cipõsdoboz méretû, zsúfolt lakásokkal, ahol elnyûtt cipõkhöz hasonló, nyúlott ábrázatú, boldogtalan emberek éltek.
A város urai, három vénségesen vén, nagyszakállú aggastyán, egy szürke vasbetonkupolában laktak a mértani pontossággal megszerkesztett sugárutak metszéspontjában, s vénségük ellenére hatalmas erõvel bírtak. Fanyûvõnek hívták az egyiket, Vasgyúrónak a bátyját, s a három közül a legvénebbet Hegyhengergetõnek. Õk emelték a kapuk nélküli, magas fallal körülvett, szürke várost, de hogy milyen régen, arra már senki nem emlékezett. Fanyûvõ letarolt körülötte minden erdõt, eltiport minden szál virágot, és gonoszul izzó tekintetével hamuvá perzselte az utolsó fûszálat is. Vasgyúró ölszámra tépte ki a meggyötört föld zsigereit, és egyre mélyebb bányákat fúrt, onnan hordta fel a vasat, amibõl a város szörnyû csontvázát összegyúrta. Hegyhengergetõ ...