Hétvégén a MĂĄrton-napi vigassĂĄgoktĂłl bélelt bendĂľm sugdolĂłzni kezdett tudatom vĂĄgĂłdeszkĂĄjĂĄval. Pontosabban, az ĂşjbortĂłl hagymĂĄzas hangulatban a Szentendrei skanzen bĂźfetjét térképezvén ĂźtĂśtt szeget a fejembe, hogy mesés hungaricumunk, a "zsĂ­ros-deszka", sokkal tĂśbbet rejthet magĂĄban, mint azt eleddig gondoltuk volna. Persze derék bajtĂĄrs a kenyérre kent zsĂ­r lilahagymĂĄval és kalocsai paprikĂĄval, ha a frĂśccs zuhatagtĂłl remeg a gyomor, mégis Ăşgy érzem, a fantĂĄziĂĄnk még bĂľven hozzĂĄtehet eme egyszerĂť, de fantasztikus kocsmai kĂ­sérĂľ legendĂĄjĂĄhoz. 

TĂśrténetileg: sok anekdota nem dalol, hogy hol, miért és legfĂľképpen, hogyan, ĂĄmbĂĄr maradjunk annyiban, egy kedves véletlen vagy a magyar furfang szĂźlĂśtte e becses eleség. Mégis, hogy ne maradjon ez az oldal se kenetlen, szĂłljon itt egy (meglehet) ĂĄldokumentum tanulsĂĄgul: ...

Folytatás a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2011/11/16/zsirba...