Zsigerbõl fõzés

2011-10-13

sponsored links

A napokban több érdekes beszélgetésnek voltam részese, s majdnem mindegyik érintette a konyhát és a fõzést. Beszélgettünk az egyre szaporodó gasztroblogok mögött húzódó okokról, a családi tudásanyag generációk közötti elkótyavetyélésérõl, az egykor oly természetes, ma már extra program számba menõ közös fõzésekrõl. Ahogy leülepedtek bennem a hallottak és a saját szavaim, úgy formálódott az alábbi írás.

Nagyanyáink még a családi házban és háztartástan órán sajátították el a varrás-vasalás-fõzés fortélyait, aminek otthon már gyerek korukban is sok hasznát látták, hiszen a különféle - a mi életünket megkönnyítõ - kütyük nélküli világban nekik is ki kellett venni a részüket a háztartási feladatokból. Egyszerûbb vasalások, varrások mellett a kuktai tisztség is a családok kiskorú tagjaira hárult, akik ebben a szerepkörben elsajátíthatták a házvezetés és a fõzés minden csínját-bínját.

Manapság, amikor se idõ, se tér nincs a klasszikus családmodell újrateremtésére, s az elvárásoknak való megfelelések mellett már kevés idõ jut a fõzéshez hasonló dolgokra, most újra értékké vált a közös alkotás ezen formája. De már hiányoznak az alapok. A most háztartást vivõ nõk jelentõs része saját bõrén tapasztalta meg, milyen feladatokkal és buktatókkal is jár ez a szerep, s már fõzni sem úgy tanult - szinte zsigeri mód - ahogy a nagyanyái.

Ám a közös munkában megbújó idill újra életre hívta ezeket az anya-gyerek együttléteket, együtt fõzéseket, csak ma már egyfajta extra programként iktatódik a mindennapokba és nem annak ...


Folytats a blogon ... mirelle.freeblog.hu/archives/2011/10/...

sponsored links

Keres?s