Olyan mint a jĂł vendég. Oké, hogy az ĂĄgyĂĄt megveted, de ennyi az egész, Megmutatod neki mit hol talĂĄl, és onnantĂłl kezdve kiszolgĂĄlja magĂĄt. Ízt az alaplétĂľl és a zellertĂľl, krémességet a tejszĂ­ntĂľl kap, a hagymĂĄval meg simĂĄn barĂĄtsĂĄgba kerĂźl, hogy ne unatkozzon. SzeretjĂźk az ilyet nem?

Én a magam részérĂľl azt tartom, hogy szeretem a vendégeket, akik : leveszik a cipĂľjĂźket, nem maradnak sokĂĄig, és csak kicsike ajĂĄndékot hoznak. Ez kĂĄbé mind klappol a gratinra is. HĂş errĂľl jut eszembe,nem vagyok az a finomkodĂł, ĂĄltalĂĄban kimondom amit gondolok, akkor, és ott. Egyszer kaptam a megérkezĂľ vendégektĂľl egy Phalenopsis orchideĂĄt, szép kaspĂłban, ami rendben is lett volna egy dolgot leszĂĄmĂ­tva: KÉK VOLT!!! Nos a kék virĂĄgokat nem tudom hova tenni, meg a csillĂĄmosokat sem. Amikor kibontottam, és meglĂĄttam annyit tudtam csak mondani, hogy hÝÝÝÝ de kééééék, és nem jĂśtt ki tĂśbb hang a torkomon. Annyira sokkolt a lĂĄtvĂĄny. RĂĄadĂĄsul a példĂĄny a szĂ­nét leszĂĄmĂ­tva tĂśkéletes volt. AzĂłta mĂĄr nem kék, és folyamatosan virĂĄgzik, imĂĄdom .Úgyhogy most ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2011/11/02/zel...