Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Zakopane - síelés, forralt sör, pirogok és sajtok minden mennyiségben
sponsored links
Fiatal srácként tanultam meg síelni a Tátrában, Szlovákiában, majd késõbb a lengyelországi Zakopanéban is finomítgattam a technikámon - mindez több mint 30 éve történt. Azóta bejártunk sok síterepet, voltunk Ausztriában, Franciaországban, majd amikor a gyerekek felcseperedtek, akkor sok éven át Olaszország volt a célország - benne pedig Sappada. A srácok szépen megtanultak síelni, majd jött a board is. Tavaly új irányba mentünk, a szlovén síterepek egyik legklasszabbját választottuk, a Maribor melletti hegyre mentünk egy pályaszállásra. A hely és a pálya nagyon jó volt, de az elutazásunk napján olyan szinten elkezdett olvadni a hó, hogy megijesztett, hogy mi lesz velünk, ha nem lesz jövõre hó. Így jutott a régi emlék az eszembe - miért nem megyünk Zakopanéba? Tavaly õsszel nekiültem a netnek, szereztem szállást, a srácokkal körülnéztünk sípálya fronton - majd lefoglaltam mindent.
A szállás:
A szállásszerzés nem volt egyszerû, mert 8 fõben kellett gondolkodni, lehetõség szerint egy apartmanon belül - mert esténként szeretünk együtt lazulni, kártyázni, társasozni. A választásunk egy full belvárosi apartmanházra esett, ami gyakorlatilag szinte tök új épület, alatta parkolóház, benne lift - szóval minden igényt kielégít. A sétáló utca tényleg pár utcányira van, úgyhogy a csapat nem síelõ része nagyon klasszul érezhette magát - mert Zakopane egy nyüzsgõ, izgalmas üdülõ várossá nõtte ki magát az elmúlt 30 év alatt.
A város:
Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy mennyire nyüzsgõ a város, mekkora jövés-menés van mindenhol. A sétáló utca (Krupowki utca) mindkét oldala teli van éttermekkel, kifõzdékkel, menõ üzletekkel, sí és hegymászó felszerelést áruló boltokkal - az utca pedig reggeltõl estig tömve van emberekkel. A sétáló utca végén található egy hagyományos, földszintes faházakkal teli tûzdelt piac - ahol aztán kiló számra vehetjük a sajtokat, ihatunk és ehetünk kedvünkre. A lengyelek összességében nagyon barátságosak, egy-egy szót, kifejezést tudnak magyarul - ami azért mindig jól is esik nekünk.
A közlekedés:
Mivel az apartmanunk a belvárosban volt, így sokat kellett a környéken autóznunk. Maga a pálya 24 km-re volt, ami nem egy nagy távolság, azonban annyi autó van mindenfelé, hogy gyakorlatilag minden nap kétszer 40 perc volt a tranzit - minimum. A helyzet az, hogy már az autóikból is jól látszik, hogy jól élnek a polák testvéreink - java részt nagy és új, vagy újszerû SUV-ok, családi és személyautók futnak az utakon - illetve állnak a dugókban. Mert dugó az volt bõséggel. Annak ellenére, hogy én WAZE-t használok, még sokszor így is be kellett állnom a dugóba - ami azért nem annyira vicces minden nap. A forgalomban azonban a lengyelek türelmesek, nem elõzgetnek mint a hazai menõ csávók, hanem türelmesen sorolgatnak egymás után. Egyetlen zavaró momentum az, hogy amikor be akarnak sorolni a mi sávunkba, akkor egyszerûen betolják egy kicsit a kocsijuk orrát a miénk elé, amivel idõnként a frászt hozzák reánk. Egy idõ után ezt azonban meg lehet szokni, a sípályán való mozgásukról padig majd késõbb írok...
A kaják, piák:
Árakban és minõségben mintha itthon lennénk - ami egy olasz vagy francia síelés után nagy felüdülés. Tök jó, hogy nem kell állandóan számolgatni, agyalni azon, hogy mi mennyibe kerül - mert túl nagy difi nincs az itteni árakhoz képest. Természetesen ettünk zureket, pirogot, kóstoltunk rengeteg fajta és féle sajtot, voltunk cukrászdában - és sehol sem kellett csalódnunk. A személyzet mindenhol készséges volt, valamennyire beszélnek angolul - összességében le a kalappal elõttük. Az utcán és a sípályákon is mindenhol árulják a grillezett, sült sajtjaikat, amit házi készítésû áfonya és egyéb lekvárokkal illik fogyasztani - de sok helyen ott illatozik a sült kolbász, a sült krumpli, szóval híztam 1,5 kilót...
A sípályán nem csak forralt bort, hanem forralt sört is árulnak - amire nekem lelkileg rá kellett hangolódnom. Viktor fiam már az elsõ helyen is ezt itta, én elõször borzongtam a gondolattól is - aztán teljesen rákattantam. A sört különféle szirupokkal, gyömbérrel és fûszerekkel ízesítik - és a hideg sípálya után õszintén nagyon jól esik. Itthon azért nem fogok nap mint nap ilyet inni, de jövõre már bátrabban fogok forralt sört rendelni a hegyen.
A sípályák:
Aki egy olasz, osztrák vagy francia síterephez próbál viszonyítani - annak lehet, hogy csalódás lehet egy itteni sípálya. Itt nincsenek 40-70 km-es sícentrumok - de a meggyõzõdésem szerint 5 nap alatt nem is lehet ennyi kilométert besíelni, tehát aki ilyenre vágyik, az ne is kísérletezzen itt. A mi pályánk ahogy már írtam a várostól 24 km-re volt, a neve Kotelnica, és gyakorlatilag három hegygerincet ölel fel. Összesen azt hiszem talán 13 km a síelhetõ terület, ami nekünk az öt napra elegendõnek is bizonyult.
A síelõk összetétele elég egyértelmû: 95 %-ban lengyelek vannak fenn a hegyen - a magyarok csak elenyészõ szinten vannak jelen. Ami nagyon zavaró az az, hogy bár tényleg jó fejek a helyiek- de egy sportot nagyban ûznek - ez pedig a tolakodás, Ha látnak egy cm2-nyi helyet, akkor oda benyomulnak, még akkor is, amikor látják, hogy adott esetben négyen együtt vagyunk a beülõnél. Test-test elleni küzdelmet folytatnak, majd amikor elérik a kívánt pozíciót, akkor kényelmesre veszik a figurát - telefonálgatnak, kényelmesen csoszognak. Kellett vagy két nap, mire mi is felvettük a tempót, próbáltuk felvenni velük a versenyt - és nem engedtük magunkat. Ezzel nekik nem volt gondjuk - úgyhogy egy idõ után kialakult egy konszenzus.
A másik rossz tulajdonságuk, hogy síelés közben csupán elõre szeretnek figyelni - a pályán is az erõ elv alapján közlekednek. Simán átcsúsznak százzal a léced elõtt, és ha nem figyelsz, vagy rutintalan vagy, akkor baj lehet. Soha ennyi sí balesetet nem láttam eddig, mint ezen az öt napon. Négyünk közül hármónknak volt is kisebb balesete - de a csapat megúszta nagyobb baj nélkül.
A pályák jól kezeltek, reggel 9-tõl este 10-ig vannak nyitva - vagyis az éjszakai síelés minden nap akár kipróbálható. Az öt napos bérlet 400 Zl, ami kb 31.000 Ft. Szerintem ez nagyon baráti...
A pályákon mindenhol van síkölcsönzõ, ha szemüveg vagy bármi kellene, azt még este is meg lehet venni. Összességében minden nagyon bejött, csak figyelni és vigyázni kell egy kicsit jobban.
Hasznos linkek:
https://www.zakopaneinfo.hu/?strona,doc,pol,glowna,1492,0,343,1,1492,ant.html
https://www.zakopaneinfo.hu/?strona,menu,pol,glowna,1474,0,1492,splyk,ant.html
https://www.bialkatatrzanska.pl/
