Zabpelyhes keksz
sponsored links
Hát ezt is kipipáltam. Bár jobb szeressem úgy készíteni bármit is, hogy azt én akarjam, ne pedig muszájból legyen (ne értsétek félre, mikor az Erdélyi Konyhás kiadványokba készítek, azokat nem érzem muszájnak, hisz azért ha a témakör adva is van, mégiscsak én döntöm el mi menjen bele). S hogy ez miért volt muszájból? Volt ugye múlt héten az oviban ünnepély. Akkor készültek a krémes kosárkák. Másnap Elsõszülött ünnepélye, akkor valami epres morzsasütivel készültem. Tegnap pedig a másik iskolásomnak volt az évzáró ünnepélye. Neki pedig már vagy 10 napja fáj a hasikája, már 2x voltunk a családorvosnál vele, most épp a helicobakter pylori tesztet kell megcsináljuk, mert az elsõ rend orvosság s a diéta nem vezetett gyógyuláshoz. Így aztán mindenféle nehezített pályás süti alapból kilõve. Gondolkodtam én, hogy mi a fene sütit készítsek, már-már szinte valami diétásabb kencés szendvicsek fele hajlottam volna, de a csaj azt mondta legyen süti. Hát legyen. Aztán kaptam magam, és ráhajtottam a zabpelyhesre. Csilla Húgom javasolta, hogy legyen fahéjas. Hát én szeretek mindent amiben fahéj van (azt hiszem.....bár olajbogyót hiába kínálnának nekem fahéjas körítéssel), de hasfájósan bizisten köszi, nem! lenne a felkiáltásom. Persze így esett a csoki is a kekszbõl, de még a tetejére sem került sem fekete sem fehér csokika. Ami mégis picit különlegesebbé teheti, hogy volt benne aszalt vörösáfonya no meg az általam készített mennyiség felében egy csokor szárított levendulának a virága.
Hab a tortán, hogy ez olyan ünnepély volt, aminek a végén semmi móka, minden gyerek a szüleihez csatlakozott és ment hazafele. Ráadásul azt hiszem egyedül én voltam aki valamivel is készült, szóval azért nem is hozakodtam én elõ ezekkel a kekszecskékkel, mert ahány gyerek meg szülõ, tesó, nagyszülõ volt jelen, felének ha ...