Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Zölddió-befõtt, avagy zöld dió szirupban ? az istenek csemegéje
sponsored links
A zölddió-befõtt valamikor még dédanyáink korában egy mindennapos csemege volt, amely éppúgy része volt az télire készülõdésnek, mint az eperlekvár, az õszibarackbefõtt, vagy éppen a hordós káposzta a vegyes dobálós savanyúsággal együtt. És hogy miért? Mert egyrészt minden ház udvarán, vagy éppen a porta elõtt volt legalább egy szép termetes diófa, amelyrõl ilyenkor június elején-közepén szüreteltek egy kevéske zöld diót, hogy abból zölddió-befõttet, zölddió-pálinkát, vagy éppen zölddió-likõrt készítsenek.
A zöld dió ugyanis egy igazi csoda egészségünkre gyakorolt hatása okán. Hogy ebbõl mennyi marad meg benne a befõzési eljárás során, azt én nem tudom, csak azt, hogy egy roppan finom és ízletes csemege a zölddió-befõtt, amely sok éves feledésbe merülés után ismét reneszánszát éli. Mi is bemutatjuk a magunk receptjét, mert hát valljuk be: a boltokban igen csak drága, ha egyáltalán kapható (280-300 gramm/üveg = közel 1800 forint)...
A zöld dió ugyanis egy igazi csoda egészségünkre gyakorolt hatása okán. Hogy ebbõl mennyi marad meg benne a befõzési eljárás során, azt én nem tudom, csak azt, hogy egy roppan finom és ízletes csemege a zölddió-befõtt, amely sok éves feledésbe merülés után ismét reneszánszát éli. Mi is bemutatjuk a magunk receptjét, mert hát valljuk be: a boltokban igen csak drága, ha egyáltalán kapható (280-300 gramm/üveg = közel 1800 forint)...
Zöld dió, a zöld csoda: a diófa hazánkban õshonos növény, olyannyira, hogy már honfoglaló magyar õseink is gyûjtögették, fogyasztották a Kárpát-medencében. A legismertebb és legjobb termõhelyek a mai Tiszacsécse és Milota környékén találhatóak. A dió hasznosítása több évezredes múlttal büszkélkedhet - szinte minden része értékes. A csonthéját még ki nem fejlesztett, fiatal, zöld termés a zöld dió, amely csak akkor fogyasztható, ha belül még puha. A hibátlan darabok szedését és átválogatását az optimális hõmérsékleten való áztatás és hosszú érlelés, a fûszerek gondos kiválasztása, a mesterséges adalékanyagoktól mentes elõállítás és a használt recept pontos betartása követi. Az eredmény: enyhén diós, fûszeres illatú és ízû, édes finomság. A zöld dióból különféle eszenciák, borok, likõrök, olajok, lekvárok is készülnek. A milotai zöld diót a világ egyik leghíresebb és legmagasabb minõségû diójaként tartják számon. A hungarikum-számba menõ különlegességre eddig kevés figyelmet fordítottak, ám most egyre többen fedezik fel, és egyre népszerûbbé válik.
Forrás: www.hazipatika.com
Hozzávalók a zölddió-befõtthöz:
- 2 liter csapvíz
- 1.4 kg kristálycukor
- vaníliarúd
- szegfûszeg
- csillagánizs (opcionális)
- fahéj
- citrom- vagy narancshéj (opcionális)
- rum (opcionális)
Mikor gyûjtsük a zöld diót?
A zöld dió gyûjtési ideje az adott évtõl függ, de általában június eleje-közepe tájára esik. A lényege, hogy a diók már minél nagyobbak legyenek, de a belsejükben még ne kezdõdjön el a héj csontosodása. Ezt könnyen ellenõrizhetjük, ha leszedünk egyet, átszúrjuk egy hústûvel, vagy kötõtûvel, és ha akadály nélkül halad át a dión a tû, akkor jó. Ugyanezt ellenõrizhetjük akár egy késsel is, ekkor vágjuk félbe a diót, és ha a kés könnyedén szeli keresztül, akkor jó. Van egy legenda, amely szerint Szentivánéjjel kell szedni a diót, azaz június 24-én, de szerintem ez tényleg csak legenda, mert két éve folyamatosan azért csúszok le a zöld diós receptekrõl, mert olyankor akartam szedni, és addigra már csontosodásnak indult a dió belül. Szóval ne higgyünk a legendáknak...
Zölddió-befõtt elkészítése:
Ez egy nagyon macerás, és hosszadalmas recept, de minden egyes perc munkát megér, hiszen a végeredmény egy mennyi csemege. A dolog azzal kezdõdik, hogy miután beszereztük a föld diókat, alaposan megmossuk õket. Ehhez még nem, de a továbbiakhoz már kötelezõ egy pár gumikesztyû, mert a dió leve úgy megfogja az ember kezét, hogy az korom fekete lesz, és nem lehet lemosni, meg kell várni míg hosszú hetek alatt lekopik. Szóval, a diókat a mosás után szurkáljuk át alaposan (mindegyiket többször) egy hústûvel, vagy vékonyabb kötõtûvel, majd dobáljuk egy ötliteres üvegbe. Ha készen vagyunk, engedjünk rá hideg csapvizet, és tegyük hûvös helyre, majd két héten ár naponta cseréljük rajta a vizet.
Egy másik módszer szerint nem kell két hétig vacakolni vele, hanem a diókat bele kell vágni egy nagy edénybe (amit nem sajnálunk, mert a diótól fekete lesz), majd felforraljuk, leöntjük róla a lét, engedünk rá másikat, ismét felforraljuk, majd harmadszor is megismételjük ugyanezt, és innen a folytatás a lentiek szerint megy tovább. A dió elvileg itt is megfeketedik a végére, de ezt a módszert én nem ismerem, és nem is részesítem elõnyben.
A második hét végére a diók teljesen megfeketednek, és a leöntött víz is napról-napra tisztább. Ez idõ alatt a dió elveszíti a keserû ízét. Ha megvagyunk vele, eltelt a két hét, szép feketék a diók, akkor jöhet a cukorszirupban való puhítás. A cukorból és vízbõl fõzzünk szirupot, majd ebbe dobáljuk bele a diókat, és fõzzük alacsony lángon pár percig, aztán zárjuk el alatta a tüzet, és hagyjuk a lében kihûlni. Másnap, és harmadnap ismételjük meg a pár perces fõzést. A harmadik napon már nem kell megvárni míg kihûl. Szedjük üvegekbe a diókat, majd a forró sziruppal öntsük le. Tegyünk az üvegekbe fûszereket: néhány szem szegfûszeget, fahéj darabkákat, vaníliát (ez akár lehet a cukorhoz kevert vaníliás cukor is), vékonyan lehámozott citrom- vagy narancshéjat (mi narancshéjat tettünk bele), esetleg egy-egy szem csillagánizst ízlés szerint, majd zárjuk le az üvegeket, és mehetnek a dunsztba, majd ezt követõen a kamra polcára, ahol karácsonyra összeérnek az ízek. Mivel a dióhoz jól passzol a rum, ha gondoljuk, tegyünk minden üvegbe egy kevéske rumot is, de ekkor gyerekek nem ehetnek belõle. Alternatíva lehet esetleg egy kevéske rum aroma...
Tipp: a napokban szûrtük le a zölddió-likõrt, és olyan isteni finom illata volt a hátramaradt fûszereknek és dióknak, hogy nem volt szívem kidobni. Pedig a likõrhöz nem kell a visszamaradt "cucc". Mivel azonban sehogyan sem vitt rá a lélek arra, hogy kidobjam, támadt egy olyan ötletem, hogy a zölddió-likõrbõl visszamaradt fûszerekkel és diókkal fõzöm a zölddió-befõtt szirupját a következõképpen: vizet forralok, beleteszem a fûszereket és a zöld diókat, majd legalább 20 percig forralom. Ezt követõen leszûrtem a lét, a fûszerek és a diók mehetnek a kukába, mert így már maximálisan ki lettek használva. Annyi íz- és aromaanyag volt még benne, hogy így a cukron kívül már mást nem kellett hozzáadni a sziruphoz, innentõl minden a fentiekben leírtak alapján megy tovább.
Kiváló csemege sült húsok mellé, vagy akár önmagában nasinak. Mindenkinek csak ajánlani tudom az elkészítést, mert nagyon megéri a munka minden percét...
Egy másik módszer szerint nem kell két hétig vacakolni vele, hanem a diókat bele kell vágni egy nagy edénybe (amit nem sajnálunk, mert a diótól fekete lesz), majd felforraljuk, leöntjük róla a lét, engedünk rá másikat, ismét felforraljuk, majd harmadszor is megismételjük ugyanezt, és innen a folytatás a lentiek szerint megy tovább. A dió elvileg itt is megfeketedik a végére, de ezt a módszert én nem ismerem, és nem is részesítem elõnyben.
A második hét végére a diók teljesen megfeketednek, és a leöntött víz is napról-napra tisztább. Ez idõ alatt a dió elveszíti a keserû ízét. Ha megvagyunk vele, eltelt a két hét, szép feketék a diók, akkor jöhet a cukorszirupban való puhítás. A cukorból és vízbõl fõzzünk szirupot, majd ebbe dobáljuk bele a diókat, és fõzzük alacsony lángon pár percig, aztán zárjuk el alatta a tüzet, és hagyjuk a lében kihûlni. Másnap, és harmadnap ismételjük meg a pár perces fõzést. A harmadik napon már nem kell megvárni míg kihûl. Szedjük üvegekbe a diókat, majd a forró sziruppal öntsük le. Tegyünk az üvegekbe fûszereket: néhány szem szegfûszeget, fahéj darabkákat, vaníliát (ez akár lehet a cukorhoz kevert vaníliás cukor is), vékonyan lehámozott citrom- vagy narancshéjat (mi narancshéjat tettünk bele), esetleg egy-egy szem csillagánizst ízlés szerint, majd zárjuk le az üvegeket, és mehetnek a dunsztba, majd ezt követõen a kamra polcára, ahol karácsonyra összeérnek az ízek. Mivel a dióhoz jól passzol a rum, ha gondoljuk, tegyünk minden üvegbe egy kevéske rumot is, de ekkor gyerekek nem ehetnek belõle. Alternatíva lehet esetleg egy kevéske rum aroma...
Tipp: a napokban szûrtük le a zölddió-likõrt, és olyan isteni finom illata volt a hátramaradt fûszereknek és dióknak, hogy nem volt szívem kidobni. Pedig a likõrhöz nem kell a visszamaradt "cucc". Mivel azonban sehogyan sem vitt rá a lélek arra, hogy kidobjam, támadt egy olyan ötletem, hogy a zölddió-likõrbõl visszamaradt fûszerekkel és diókkal fõzöm a zölddió-befõtt szirupját a következõképpen: vizet forralok, beleteszem a fûszereket és a zöld diókat, majd legalább 20 percig forralom. Ezt követõen leszûrtem a lét, a fûszerek és a diók mehetnek a kukába, mert így már maximálisan ki lettek használva. Annyi íz- és aromaanyag volt még benne, hogy így a cukron kívül már mást nem kellett hozzáadni a sziruphoz, innentõl minden a fentiekben leírtak alapján megy tovább.
Kiváló csemege sült húsok mellé, vagy akár önmagában nasinak. Mindenkinek csak ajánlani tudom az elkészítést, mert nagyon megéri a munka minden percét...