Egy barĂĄtunk bĂşcsĂşztatĂĄsĂĄra jĂśttĂźnk Ăśssze nemrég, aki kĂźlfĂśldĂśn vĂĄllal mostantĂłl munkĂĄt. A bĂşcsĂşvacsorĂĄt nem én fĂľztem, és gyanĂştlanul fényképezĂľgép nélkĂźl érkeztem a buliba, és bĂĄr hiĂĄba tudtam, mi lesz a menĂź, azért néhĂĄny meglepetés engem is ért. KĂśztĂźk ez a Yorkshire puding, ami feltétlen megérdemli, hogy szerepeljen ebben a blogban akkor is, ha a telefonnal készĂźlt fotĂłk valĂłszĂ­nĂťleg keveseknek fogja meghozni hozzĂĄ az étvĂĄgyat. Ha ezekkel a fotĂłkkal nem is, de azzal lehet, hogy meghozom a kedvet hozzĂĄ, ha elmondom, hogy kĂśrĂźlbelĂźl 5 perc alatt fogyott el mind a 12 Yorkshire puding, nagy fĂślénnyel legyĂľzve a krumplipĂźrét és a jĂĄzminrizst.

Sokat olvastam mĂĄr rĂłla kĂźlĂśnbĂśzĂľ (James Herriot, Agatha Christie, Frank McCourt) regényekben, és mindig valami ehetetlen, nehéz, zsĂ­ros tésztĂĄnak képzeltem, ami rĂĄadĂĄsul annyira macerĂĄs amiatt, hogy az elkészĂźlése pillanatĂĄban kell fogyasztani, mert kĂźlĂśnben Ăśsszeesik, hogy soha nem éreztem késztetést rĂĄ, hogy utĂĄnanézzek, mi is ez, hogyan kell csinĂĄlni. AztĂĄn ezen a bulin egyszer csak megpillantottam a sĂźtĂľben a formĂĄbĂłl kidagadĂł tésztĂĄcskĂĄkat, és mindjĂĄrt kicsi vĂĄgyat éreztem a kĂśzelebbi ...

sponsored links