Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Workshop Bereznay Tamással
sponsored links
Budapestre érkezett a világhírû gasztronómiai kiállítás, a SIRHA. Március 10. és 12. között az élelmiszer ipar, a sütõ és cukrász ipar valamint a szálloda és vendéglátóipar szakvásárára látogattam ki. A Metró Vevõakadémia szervezésében, meghívást kaptam, egy közös piacozásra és egy workshopra Bereznay Tamás séffel.
Elõzetes regisztrálás után néhány blogger, mint a szakmai nyilvánosság második fóruma, késõ délután a Metro Vevõakadémia standjánál találkozott. Gálicz István séf vezetésével a helyszínen dekorációként és valódi piacként is szolgáló zöldség, hús, gyümölcs, tészta standokhoz mentünk, s "bevásároltunk". A koncepció az volt, hogy gondolkodjunk közösen, milyen alapanyagokat szeretnénk felhasználni, s ebbõl milyen gyorsan elkészíthetõ ételt tudunk megálmodni.
Medvehagymát, lila burgonyát és sárga, csípõsnek látszó vékony paprikát választottam. Blogger társaim is válogattak, pakoltuk közös kosarunkat. Borjú szûzérme, színes koktél paradicsomok, érett avokádó, laska gomba, friss tagliatelle, paprika, garnéla is jutott a kosárba.Valamint kakukk tojásként: passió gyümölcs.
Ekkor találkoztunk Bereznay Tamás séffel és igyekeztünk meglepetést okozni neki. Szépen elrendezte, mondhatni tematikusan az alapanyagokat. A passió gyümölcsöt szépen félre tette. Úgy is maradt.
Elõzetes regisztrálás után néhány blogger, mint a szakmai nyilvánosság második fóruma, késõ délután a Metro Vevõakadémia standjánál találkozott. Gálicz István séf vezetésével a helyszínen dekorációként és valódi piacként is szolgáló zöldség, hús, gyümölcs, tészta standokhoz mentünk, s "bevásároltunk". A koncepció az volt, hogy gondolkodjunk közösen, milyen alapanyagokat szeretnénk felhasználni, s ebbõl milyen gyorsan elkészíthetõ ételt tudunk megálmodni.
Medvehagymát, lila burgonyát és sárga, csípõsnek látszó vékony paprikát választottam. Blogger társaim is válogattak, pakoltuk közös kosarunkat. Borjú szûzérme, színes koktél paradicsomok, érett avokádó, laska gomba, friss tagliatelle, paprika, garnéla is jutott a kosárba.Valamint kakukk tojásként: passió gyümölcs.
Ekkor találkoztunk Bereznay Tamás séffel és igyekeztünk meglepetést okozni neki. Szépen elrendezte, mondhatni tematikusan az alapanyagokat. A passió gyümölcsöt szépen félre tette. Úgy is maradt.
Néhány társunknak már kialakult véleménye volt, hogy mit is fõzzünk. Ezt aztán hamar egyeztettük "séf bácsival". Tamás hozzá tett, pontosított, proseccot rendelt (miért is fõznénk koccintás nélkül) s nekiláttunk.
Önként jelentkeztünk "kuktának", végül is a workshop így az igazi.
Balzsamos, korianderes, avokádós, lime-os, színes paradicsom saláta készült. Apróra , keresztbe vágott paradicsomok, hogy szépen látszódjanak a magok. Az avokádó magjának eltávolítása is ügyes, apró trükk, megtanultuk. Lime, friss koriander, balzsamecet és szõlõmagolaj ízesítéssel lágy, frissítõ salátánk lett.
Tejszínes, gombás, medvehagymás szószt készítettünk a tésztához. A gombát, mivel termesztett, tiszta alapanyag volt, külön nem mostuk meg, mert ettõl szivacsos, összeesõvé tud válni. A tönkökrõl levágtuk, a kalapjait félbe tépkedtük, lazán, kézzel. A paprikákat apróra vágtuk. Wokban összepirítottuk, s megállapítottuk, hogy a paprikák ellenére sem csípõs. Került bele medvehagyma is. Tamás felöntötte tejszínnel, s én pedig visszamentem a piacra kicsi habanero paprikáért. Éppen csak megkóstoltuk, többen már izzadni is kezdtek. Valóban keveset tettünk csak bele. Alakult. De valami még hiányzott belõle. Rábeszéltük a salátát készítõ hölgyet (Rolling in Budapest bloggere) hogy a prosecco-ját áldozza fel a fõzés oltárán. Úgy is lett. Szószunkat felöntöttük egy pohár habzó borral. S milyen jól tettük. Pont ez hiányzott. Tökéletes harmónia.
A lila burgonya kevés volt (két darabka) azt gyorsan meghámoztuk, megfõztük, turmixoltuk, s éppen lila színû krumplipürét készítettünk belõle. Ahogy fõtt a krumpli, veszítette is el a színét sajnos. Legközelebb sütjük, héjában, úgy lilább marad. Mintegy díszítésként használtuk a hús tetejére.
A borjú szûzérmét Tamás alaposan és akkurátusan megtisztította a hártyáktól és a zsíros részektõl. Mutatta és mondta, hogy mit, hogyan szedjük le a mégoly tökéletes húsról is. Egyenlõ darabokra vágta, pontosan annyira, ahány kuktája segített körülötte. Forrósított olívaolajon, pár gerezd fokhagyma és rozmaring ág társaságában, 10 perc alatt, a húsok minkét oldalát arany barnára, ropogósra sütöttem. Pont ilyen testhezálló feladat jutott nekem. Kívül sült, belül omlós - mindez tíz perc alatt, magas hõfokon. Gyorsan, lazán. A húst kivettük, majd tíz percig még hagytuk hûlni.
A tészta idõközben szintén megfõtt. Az ott tanult apró trükk a következõ volt Tamástól. Nem szûrtük le a friss tésztát, nem öblítettük, hanem csak egy fogó segítségével kiemeltük és alaposan lecsöpögtettük. Összeforgattuk a tejszínes, gombás szósszal.
A garnéla rákok eddig vártak. De nem hiába. Wokban, kis olajon, szintén roston, hamar meg lehetett õket fõzni, mivel elõfõzött formában találtunk rájuk a piactéren.
Következett a tálalás és a fogyasztás. A tengeri jóság és borjú párosítása egy "klasszikus" amerikai ötlet -"surf and turf", ez került az asztalunkra. A sült hús tetejére, mintegy párnaként jutott a lila burgonya püré, rá támaszkodott a garnéla. Szörfölt. Szépen felcsavart tejszínes, proseccos tészta és a színes, lime-os paradicsom saláta. Jó volt, étvággyal és jókedvvel fogyasztottuk.
A lehetõséget köszönöm a Metro Vevõakadémiának, a meghívás ötletét a Merlin Kommunikációs Ügynökségnek, a fotókat Praliné Paradicsom Zsuzsinak és Bereznay Tamás séfnek a jó hangulatú közös fõzést, workshopot.