Eredetileg egyszerĂť marhapĂśrkĂśltnek indult... De hĂĄt ott volt kinyitva az a jĂł kis vĂśrĂśsbor, az pedig egy pĂśrkĂśltnek ugyan meg nem ĂĄrthat. SĂľt. Kifejezetten rĂĄkaptunk mostanĂĄban a borral, sĂśrrel fĂľzésre, amik nagyszerĂť aromĂĄkkal gazdagĂ­tjĂĄk az ételeket. Arra viszont figyeljĂźnk, hogy amit nem szĂ­vesen iszunk meg, azt inkĂĄbb az ételbe se ĂśntsĂźk bele! SzĂłval, ott jĂĄrtam, hogy a bor. Akkor viszont mĂĄr egy kicsit gazdagabb lett a fĂťszerezés is egy normĂĄl, magyaros pĂśrkĂślthĂśz képest. És ahogy kĂłstolgattam, kĂłstolgattam, Ăşgy éreztem, kell bele valami édesség ahhoz, hogy teltebb és kiegyensĂşlyozottabb legyen az Ă­ze. Így kerĂźlt elĂľ egy kis beregi szilvalekvĂĄr, amitĂľl valĂłban minden a helyére kerĂźlt. Egyszerre volt savanykĂĄs és édeskés, kesernyés és fĂťszeres. JĂł lett, na! 

2 nagy fej hagymĂĄt aprĂłra vĂĄgtam,

1 evĂľkanĂĄl mangalica zsĂ­ron Ăźvegesre pĂĄroltam, majd rĂĄdobtam a felkockĂĄzott

bĂľ 1 kg marhahĂşst. 

SĂłztam, szĂłrtam rĂĄ

1 evĂľkanĂĄl pirospaprikĂĄt is - ekkor még ...

Folytatás a blogon ... eszterlancfoz.blog.hu/2012/12/29/voro...