A halas ételek mostanĂĄban erĂľsen tĂşlsĂşlyba kerĂźltek, de nem tehetek rĂłla, sokszor volt hal, errĂľl tudok Ă­rni. Persze volt mĂĄs is, pl. sok kacsa, a mĂşltkor egy hétig szinte csak kacsĂĄt ettĂźnk mindenféle formĂĄban, de azok mĂĄr mind voltak a blogon, nem rakhatom ki még egyszer. LegutĂłbb aztĂĄn kimentem a MetrĂłba, és amint meglĂĄttam a gyĂśnyĂśrĂť, friss vĂśrĂśs tonhalat, nem is tudtam ellenĂĄllni. Igaz, a célom is valami ilyesmi volt, mert a piacon mĂĄr bevĂĄsĂĄroltam, kaptam szép brokkolit és igazi vadon termett mezei csiperkét, ehhez kerestem halat. Kértem 60 dekĂĄt, amely elĂľszĂśr 95 lett, amit még sem hozhattam el, majd mĂĄsodik nekifutĂĄsra 70. HatĂĄreset, elfogadom, ennek azonban az lett a kĂśvetkezménye, hogy még mielĂľtt elkezdtem sĂźtni a tonhal steakeket, 10 deka elpĂĄrolgott. Pedig tényleg, csak hajszĂĄlvékony szeleteket vĂĄgtam belĂľle ...

Folytatás a blogon ... lorien.blog.hu/2011/11/10/voros_tonha...